A költő
Öreg kolostorok mély árnyán kispapok
Tömjénes bánata : én testvéred vagyok.
Ifjú rebelliók friss barikádjain
A megváltó igék : nekem rokonaim.
Mélységes pusztaság éjén a meztelen
Jegenyék zokogó panasza egy velem.
Haragvó óceán dereglye-élein
A bolygó Elm tüzek tűnő testvéreim.
Az én fohászomat kongatja a harang
S honvágyamat viszik a vándor madarak.
S melyeknek fénye már halott űrből ragyog,
Rokonaim a rég kiégett csillagok.
Multak, jövők között állok epedve én,
Heraldikus talány a Mérleg közepén.
Juhász Gyula, 1923.
A költő – A Pesti Napló 1923 Nap (június) hava 6.-ai számában jelent meg először, majd kötetben először csak a Péter László és Ilia Mihály szerkesztette Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadásában jelent meg 1963-ban. A költemény kézırata – mely a megjelent alakkal azonos – Mikes Lajos hagyatékából került a Petőfi Múzemba.
Érdemes lenne már végre a helyére emelni mellőzött Juhász Gyulánkat. Ő keresztény volt és magyar !
A kommunizmus balsorsa máig hatván honvesztő komcsi ripacsokat zengetnek az iskoláink máig is helyette…
A gátlástalanságával hírhedett Ady egész költészete önsajnálattól csöpögő nárkiszmusz, míg Gyalunknál egészen ritka az ilyen énközpontú írás, de ennyire Nagy Magyar Magánya csak a valóban magyar költőnknek lehetett… míg másokat meg egy századon át méltatlan ünnepeltek…
A bolygó Elm tüzek az eggyik Glória című versének (Viharnak szánt hajók felett …) is visszatérő képei : Sant Elmo glóriás tüze / Ott ég örökké már tört árbocom felett. (1908)
Glória
Viharnak szánt hajók felett,
Mikor tombol a végtelen elem,
Sant Elmo szomorú, lila tüze
Kigyúl rejtelmesen.
A hajónak utasai
Sírnak, dalolnak jajveszékelőn
S a tűz, Sant Elmo rejtelmes tüze
Lobog a rőt árboctetőn.
Viharnak szánt hajó vagyok,
Bordám ezer bórában remegett,
Sebaj, – Sant Elmo glóriás tüze
Ott ég örökké már tört árbocom felett.
Juhász Gyula, 1908.
Ezután még két másik költeménye is jelent meg Glória címmel…
1913-ban…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...