„Most jer : bölcs eleink hamvait tiszteljed,
Virágot szórj rájuk! - Tettüket kövessed !” (Vedres István)

Tóth Árpád – Esti sugárkoszorú

A nap költeménye, Hagyomány, Kalendárium 2025. okt. 16.

Tóth Árpád magyar költő és műfordító a ma oláh megszállás alatt élő – akkor még szabad, magyar – Aradon született 1886 április 14.-én…

Megrabolta Őt az Élet… Szülővárosa ma is oláh megszállás alatt áll… ez sem javíthatta kedélyét…

Tóth Árpád szülőháza… Vajon Őt ünnepli ma benne a Hozzá méltó Múzeum ?!

Mindössze 42 évesen Budapesten, a Várnegyedben húnyt el 1928 november 7.-én.

Hite azonban haláláig töretlen maradt… Ládd : İSTEN OLTÓ-KÉSE

De szerelmes költeményeiben is egészen eredetit és maradandót alkotott :

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe :
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket ?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek !

1923