Európa szívéből
A Magyar Kártya Napjai…
A napokban egyre több híradást olvashattunk a Kazinczy utcai Schneider-Wichmann-ház lerombolásának szándékáról.
A hírportálok egymástól vették át a hírt, ki-ki saját ismereteivel egészítette ki a múltat, a jelent és vázolta a jövőt. Figyelemfelkeltő és elgondolkodtató írások, jelzés értékűek városvédőknek, lokálpatriótának és persze a kártyás világnak egyaránt. Azon is elgondolkodhatunk, hogy miért a végső stádiumban vált ilyen fontossá zsurnalisztáinknak és az általuk megszólaltatott személyeknek a Schneider-Wichmann-ház megmentése? Az utóbbi két évtizedben egyiküket sem láttuk december 29-én a Kazinczy utcában. Két éve a Magyar Kulturális Örökség Alapítvánnyal karöltve kezdeményeztünk kedvező döntést az épület megmentésére kormányhivataloktól, fővárosi és kerületi önkormányzattól.
A cikkek számos téves adatot közölnek, de ez a kisebb probléma. Nagyobb talán az, hogy a közelmúltban megálmodott Magyar Kártya Háza avagy Magyar Játékház ideája is porba hullni látszik. Ezzel az Erzsébetváros legrégibb épülete is eltűnik, átadva helyét valami másnak.
Talán nem haszontalan a Schneider-emléktábla és a Magyar Kártya Napjának negyed százados történetét leírni. Bera Istvánnal és Horváth Ferenccel volt szerencsém minden esztendőben szervezőként részt venni a rendezvényeken.
1996 – A Magyar Talon Alapítvány és a Pató Pál Párt (utóbb Asztaltársaság) megkereste a Kazinczy utca 55. sz. ház és vendéglő tulajdonosát, Wichmann Tamást. Közös megegyezéssel és költségviseléssel az egykor itt működő kártyafestő műhely ( egykor Kis keresztutca 520 sz.) falára műanyag emléktáblát helyeztek el az alábbi felirattal:
Emléktábla a Schneider-Wichmann-ház falán
Wichmann Tamás minden alkalommal 15 órakor nyitotta a vendéglőt. A koszorúzást követően Bera István mérkőzött meg egy jelképes villámultiban Horváth Ferenccel és Jánoska Antallal. 2015-től Horváth Ferenc helyét vendégjátékos foglalta el.
A társas összejövetelnek rendszeres és alkalmi koszorúzói voltak Wichmann Tamás, a Magyar Talon Alapítvány, a Pató Pál Asztaltársaság, Magyar Ultiszövetség, Magyar Snapszerszövetség. Játékszerekről a Piatnik Budapest Kft. és az Offset és Játékkártya Nyomda (megszűnt 2012-ben) gondoskodott.
1997-1998-ban 2 napos volt a rendezvény. 29-én a Kazinczy utcában koszorúztak, hétvégi napon az Első Budai Árverezőházban rendeztek játékos programot és alkalmi kiállítást. (Margit körút, Kapás utca)
2003 – A műanyag táblát márványra cseréltük, a felirat változatlan maradt. Később a magyar kártya piros VIII lapja került a tábla alá, a csónakon evező Tell Vilmossal. Minden arra járó – talán emlékként – leharapott egy darabkát a dekorációból. Ezért néz ki ma így.
2013 – A Magyar Kártya Napja felkerült a naptárkészítők listájára.
2018 – Június 30-án rendkívüli Magyar Kártya Napját rendeztünk. Ennek oka az volt, hogy Wichmann Tamás bezárta üzletét és eladta a házat. Utoljára nyitott ki a vendéglő. és bizonytalanná vált a kis ünnepségek jövője.
A bezárt Wichmann vendéglő. Az emléktábla és a piros VIII-as.
2018-ban a SZEGEDI! székhelyű Magyar Kulturális Örökség Alapítvány kezdeményezte a Schneider-Wichmann-ház örökségvédelmét és vázolta az Ybl Miklós díjjal kitüntetett építész által tervezett Magyar Kártya Házának és a mellette álló – 1945 óta üres telken – a Magyar Játék Háza létrehozását.
2020. december 29. Rendezvény korlátozások miatt elmaradt a Magyar Kártya Napja. Ez lett volna a 25. alkalom, s talán az utolsó koszorúzás.
Örülünk a hírverésnek, de nem tudjuk kikerülni a cikkekben olvasott hibák javítását:
- A Schneider-kártya 23 lapját Zsoldos Benő találta meg. (nem Zsoldos Béla) Jelenleg bécsi magángyűjteményben van. Kis szerencsével a közeljövőben Budapestre kerülhet.
- A Schneider-ház korabeli házszáma 520. (nem 517) Az összes ismert Schneider-kártyán ez a házszám szerepel. A mester vélhetően tudta, hogy hol lakik és dolgozik.
- A magyar kártya gyártási tilalmáról nem ismerünk dokumentumot. XX. századi legenda.
- A Piatnik Kártyagyárat Anton Moser alapította 1824-ben. (Nem Piatnik Ferdinánd)
- A szakirodalomban Tell-kártya néven jegyzett regionális típus csak a XIX. század utolsó negyedében lett „magyar kártya”. Korábban „kétfejű német” és „Doppeldeutsche” volt a neve. (Ausztriában ma is ezen a néven ismerik és legalább annyira népszerű, mint Magyarországon.)
Jánoska Antal
www.kartya-jatek.hu/magyar_kartya_napja_25_ev_legendak_helyett
Ajánlott olvasmány és rádióriport :
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
