János 18, 10-11. Szólott a hadnagy : Célozz ! Jézus állott,S aki megváltja majd e rongy világot,Sápadtan, nyugodtan előre lép,Fölveti szép, szőke, szelíd fejétÉs szól : „Le a fegyverrel ! Én megyek !”És indul.
Böngészés: A nap költeménye
Máté 26, 69. Tavaszi éj volt.
Ma már a gyermekeink tankönyveiben is csak részlete található… Így irtják ki zsigereinkből lassan a hazaszeretet magvait is… Ha a közoktatás föl is adná, hát csak rajtunk múlik! De miért is hagynánk?! Itt az idő! Ha mi magunk gyermekeinkkel szavaljuk, nekik megtanítjuk, évente csak egyszer tiszta szívvel újramondjuk, mind a. .
Nagy ismeretlen, ó mondd meg nekem,Magányos-e a szörnyű végtelen,Egyedül állasz a világ fölött,Mint óriás rab, örök számüzött ? Mikor teremtő szent láz tüze éget,Nem kutatod-e át a mindenséget,Hogy valakire lelj, aki megértS veled csodálja lelked remekét ? Nem dobban-e meg óriás szived,Mikor szavadra egy világ siketS csak tűnő törpék néznek. .
Pogányok közt töltött éjet, napot,A farkasok közt járt Gellért, a pásztorÉs kimerülve harctól, virrasztástól,Pihenni tért tornyos Csanádba most. A Megfeszített képén elborongÉs a zsolozsmát egyhangún mormolja.Az alkonyat gyászleple száll a dómra,Künn vakkantanak a komondorok.
E napon, a Huszt után (184 éve) írta Kölcsey Ferenc e borongó epigrammáját : Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat, S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká: Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett. Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak? Jőn.
A muszka szavunk 100 esztendeje eggyaránt jelentett (nagy)oroszt meg kisoroszt (ukránt) is… Igen időszerű ma Gyalunk e költeménye… így 107 év múltán… e didergető hidegben… A muszka A Kárpátokban ellenünk vezették,Hozzánk a télen így került Prokop.Szakálla kender, a szeme tengerkék,Ó ez a szem sok szépet álmodott,Jogról, örömről, lányról, mely övé. .
Az örök visszatérés A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt :Nirvána szent köde örök ölébe zár,Nirvána szent köde, mely minden lényre vár,Mely álommá teszi az İdőt és a Tért ! Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,Hol minden változó, örök csak a Mulás,Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház,S ez Álmok : a remény,. .
Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,Aki egész szívvel méltóan imádhat,Azt te vaskezeddel durván eltaszítod,Lángoló szerelmét gyűlöletre szítod.Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű Élet ? Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,Cédán veti testét hiú forgatagba,Azt te lágy szelíden simogatod szépen,Örömek virágát kelted a szívében,Mért van az, te zsarnok,. .