A láva lenn forrong az éjben,Komor sötéten kavarog,Világ kohója rejti mélyen,Nem látják csillogó napok. De forr, de küzd, de várja sorsát,De tisztul és szent tűzben ég,Fölötte kék derűs mennyországS egyszer felküldi a setét! Mert küldetése, hogy kijőjjönA fényre, hegyre, égbe fel,Áradjon a nagy, dús tetőkön,Míg a föld méhe énekel.
Böngészés: A nap költeménye
Magyar karácsony legendája Mikor a szenteste kapuját kitárja,Indul a ködben a betlehemi árva,Akit kitagadtak, akit megtagadtak,Mikor földünkre a poklok leszakadtak. Megindul a ködben, elindul az estben,Mellette az angyal aranyszárnya lebben.Száll, suhan a gyermek, gyémánt csillagokra,Gyémánt csillagokról földi, bús ormokra.
A vírushiszti miatt idén „elfelejtett” Ádvent 100 éve még meghitt volt… A spanyol nátha – az emberiség valahavolt leghalálosabb járványa – tombolása ellenére is…Emlékezzünk hát ! Merengjünk el Őseink Hitén !Éppen ma kerek 100 esztendeje jelent meg Juhász Gyula szép költeménye: Rorate A kéklő félhomálybanAz örökmécs ragyog,Mosolygón álmodoznakA barokk angyalok.. .
Hiszek hitetlenül Istenben,Mert hinni akarok,Mert sohse volt úgy rászorulvaSem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivembőlA keserű igék,Melyek tavaly még holtak voltak,Cifrázott semmiség.
November Nem is búcsuzott, elment szótalan, Az ifjuságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Ady Endre szülinapján megér egy kis méltatást… Hajdani iskolájából a Zilahi Gymnáziumból jellemezte őt egy kései utód a miatta (is) elveszett Erdélyben: Ady?! Költőnek kiváló, de embernek rongy ! (Lehoczky Sándor, Zilah) Ady Endre igen kétes hírű és még kétesebb értékű költője irodalmunknak. Züllött életében sokat dolgozott a Magyar Világ.
Hívő ember nem értheti: „keresztény kormány” hogyan áldozhatja be az Ádventet és a Karácsonyt az internáci terror boszorkánykonyháján… De akár hívő, akár hitetlen… Gondolkodó ember nem értheti, hogyan lehet hazugságokból ekkora várat építeni a józan ész ellen… József Attilánk – akinek szülinapját a Költészet Napjává tették és tartják, ünneplik ma. .
Őszi chanson Ősz húrja zsong,Jajong, busongA tájon,S ont monotonBút konokonÉs fájón. S én csüggeteg,Halvány beteg,Míg éjfélKong, csak sirok,S elém a sokTűnt kéj kél.
Enyészet hava (november) dermedésében is meglelni a derűt, örömmel ajánlhatjuk Szöged szülöttének „hűs derű”-jét. Darvadozzunk hát Juhász Gyulával és Anakreónnal ! Anakreóni dal November hűs derűje Még néha tündököl ránk S az őszi hold ezüstjén A régi nyár bucsúzik.
Arany János TÉLI VERS Ej, ej, garázda tél apó!Ki ördög hítta kelmedet,Hogy sz. Mártonnap tájba’ hóBorítja házi telkemet? Hogy bámul a vén vaksi holdHópelyheken át, mint szitán !Pedig milyen jó szeme voltNyáron, szerelmesek után ! Mily villogó szemmel lesettMinden sovárgót, csintalant;Tudta nélkül alig esettSzerelmi légyott és kaland. De.
Juhász Gyula: Őszi altató / November altatója A bánatos és barna asztagokAz őszi csönd ölén kallódva áznak.Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt,Tükre alatt az elmulásnak. Ó bánatos és barna asztagok,Hol van a nyár, a tűznyilak, a táncok ?Jegenye gunnyaszt a vén ég alattS az őszi könny szivárog.
Thomas Babington Macaulay angol politikus költő és író (1800 október 25. – 1859 december 28.) Lays of Ancient Rome / Horatius XXVII.






Európa szívéből










