MAGYAR STRASZBURGOK – Csáktornya

Juhász Gyula MAGYAR STRASZBURGOK ciklusában szerepel…

Csáktornya

Nem voltam itt, de a rozsdás avarban
Lelkem bejárta százszor a helyet,
Hol Zrinyi élt, ki a búsult magyarba
Tüzes igével hitet égetett.

Az erdő áll még, ősi koronáján
Hárfáz a szél és vihar orgonál,
De földdel egyek már az ősi bástyák
S reményeinknek földje oly kopár.

Ma már düledék vára lőn Szigetnek
Egész hazánk s a késő énekesnek
Bús lelke sírva járja az avart

És néma daccal, fojtott fájdalommal
İdézi ősét, aki porba rogyva
Vérével írta : Ne bántsd a magyart !

Gyalunk e költeménye először a Délmagyarország 1920 január 21.-ei számában, majd a Makói Újság 1920 május 23.-ai számában jelent meg, mint a Magyar Straszburgok költekör (ciklus) hatodik verse. Gyalunk utalt ezzel a Németországtól elszakított Strassburg sorsára, mely azonban a mi magyar városainkkal szemben már korábban is határviták tárgya volt. A gyászkeretezett lap az akkor folyó Párizsi Béke-tárgyalásoknak arra a hírére született, amely a magyarságot terrorizálva már az ősi magyar városok idegen megszállásának véglegesítését és végtelenül aljas elrablásának szentesítését hírlelte, a diktátumhoz képest csaknem fél évvel előjelezte.

Juhász Gyula Nefelejcs (1921) kötetébe (15.o.) is szerepel, majd Költőnk beválogatta Hárfa (1929) kötetébe is (97.o.), ahol már hagyományosan a Városok ciklus hatodik darabja. (Az ötödik az Újvidék)

E ciklus egyik verse, az Újvidék már korábban készült, a többit ez alkalomra írta Költőnk… E ciklushoz kívánkozik a későbben íródott Arad költeménye is. A Városok hetese ezzel (földrajzuk rendjében körbe írva) : Pozsony – Máramarossziget – Nagyvárad – Arad – Szabadka – Újvidék – Csáktornya.

A Városok-at, elrabolt Városainkat mindenféle magyar tanrendben alapvető lenne végre méltó helyen hirdetni, oktatni és tanulni, minden Trianon-napon zengő torokkal iskolányi diák hangján dörögve a rabló világgal szembe is szavalni !!!

A Kursaneci Erdőre emlékeztet :

Az erdő áll még, ősi koronáján
Hárfáz a szél és vihar orgonál,
De földdel egyek már az ősi bástyák
S reményeinknek földje oly kopár.

E fönti sorok arra utalnak, hogy az orgyilkosság helyszíne virul, de a hazafi építménye már rommá lett…

Alább pedig a címét idézi Zrínyi egyik híres művének Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661) :

Vérével írta : Ne bántsd a magyart !

értemezéséhez álljon itt Zrínyi híres mondása : Horvát vagyok, tehát magyar !

A Zrínyi emlékét őrző turulos emlékmű :

Ugyanez a költemény Szögedi Naptáramban… 2020-ban

Ajánlott olvasmány:

MAGYAR STRASZBURGOK

Magyar Straszburgok ciklus a Németországtól elszakított Strassburg sorsára utal, amely azonban a mi magyar városainkkal szemben már korábban is határviták tárgya volt…

1664 november 18.-án ereje teljében, váratlanul, vadászbalesetben elhúnyt a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, a költő Zrínyi Miklós. Halálának homályos körülményei máig is kísértik történetíróit…

gróf Zrínyi Miklós (horvátul Nikola Zrinski) a költő és hadvezér Csáktornyán született 1620 május 3.-án Horvát bánként, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánjaként halt meg Zrínyifalván 1664 november 18.-án.

Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, Nemzeti Párt szervezésével kívánta elérni. 1663–64-ben nagy hadi sikereket aratott, a bécsi udvar azonban veszni hagyva sikereit inkább békét kötött a török szultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt, tervezett politikai föllépését azonban egy Csáktornya melletti vadászaton váratlan halála megakadályozta.

Főbb művei: 
Adriai tengernek Syrenája gróf Zrínyi Miklós (1651)
Obsidio Szigetiana – Szigeti veszedelem (1651)
Mátyás király életéről való elmélkedések (1656-57)
Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság (1661)

1664 november 18.-án a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, a költő Zrínyi Miklós elhunyt vadászbalesetben. Halálát a mai napig kérdések övezik, végtisztességének rítusáról pedig igencsak kevés forrás maradt az utókorra. A Zrínyi Miklós ravatala fölött rövidfilm betekintést enged a 17. századi főnemesi végtisztességet övező rítusokba, viselettörténetbe, de még a konyhaművészetébe is !

A hazai történeti irodalomban elsőként Vasvári Pál vetette föl, hogy Zrínyi halálát merénylet, politikai gyilkosság okozta. Egyházasbükki Dervarics Kálmán Gróf Zrínyi Miklós a költő halála művében „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Grandpierre K. Endre 1970-ben megjelent Fekete hóesés könyvében több mint 100 oldalon át (a 213. oldaltól a 320. oldalig) a korabeli dokumentumok ellentmondásai alapján bizonyította, hogy Zrínyi orvgyilkosság áldozata lett. Az antimagyar Habsburg udvar számára mindenképpen jól jöhetett az egyre kényelmetlenebbé váló főúr, a magyar hazafi halála…

Zrínyi híres mondása : Horvát vagyok, tehát magyar !

Zrínyi jelmondata pedig így hangzott: Sors bona, nihil aliud – Jó szerencse, semmi más !

Zrínyi Miklósnak négy gyermekéről tudunk, mindegyik a második házasságából született: Mária Terézia Borbála (1655–1658), Mária Katarina (*1656), Izsák (1658–1659) és az eggyetlen (gyermekkorát) túlélő Zrínyi Ádám, aki 1662. december 24.-én született Bécsben, majd császári őrizet alatt Prágában nevelkedett és a Szalánkeméni Csatában esett el 1691 augusztus 19.-én, a törökök ellen harcolva mindössze huszonkilenc évesen…

E történet filmre kívánkozik ! Magyarnak efelől semmi kétség !
Szerény(telen)ségem ugyan nem bizonyult elég jónak a filmrendezői szakra, – a libernyákosan belterjes honvesztő homokozóban, – talán éppen azért is, mert örökkön lángoló hazafiságomban is álmodtam, de a nálam sokkal tehetségesebbek bizonyosan álmodják már a Zrínyi Merénylet filmjét is… Sokkal szebben, sokkal jobban !!! Sokkal magyarabbul ! Sokkal meghatóbban ! …Mint ahogyan magam tehettem volna…

Ajánlott olvasmány még : SZIGETI VESZEDELEM – 455 ÉVE

Zrínyi Miklós ravatala fölött / Élő történelem a virtuális térben

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...