E napon olvashatták eleink először…
Ma kerek 100 esztendeje…
Áldás (július) hava 31.-én…

Petőfi halála vagy inkább (el)tűnte napját hajdan még (meg)emlékezte a magyar…
Egy ilyen alkalommal születetett Gyalunk e költeménye is…

Petőfiért toroz a társaság,
Fölzengenek a víg és bús danák,

Az örök ifjú lelke bujtogat
Vad vágyakat és édes álmokat.

Kis kocsma éjén nótás magyarok
Emléke és reménye kavarog.

És egyszerre az ivó ajtaján
Megjelenik egy kedves barna lány,

Szemében tűz és ajakán mosoly,
Oly tiszta, édes, oly derűs, komoly,

Magyar lány és a költő nézi őt
És fájva látja tűnni az időt.

Mily fiatal, mily szép, ha látta volna
Petőfi őt, ily bájjal andalogva,

Tán legszebb versét írta volna itt !
Fiúk, igyunk ! Idézzünk Valakit !

1926 július 31.

1926. július 31. – A szegedi Színház és Társaság lapban jelent meg először 1926 augusztus 9.-én …

A ma éji vigalomban Őt is és a Szellemét is illendő idéznünk !
… ahogyan Gyalunk is tette, torozzunk mi is Vele !

Áldás (július) hava 31.-én…

Petőfi tűnte napját hajdan még (meg)emlékezte a magyar…
Egy ilyen alkalommal születetett Gyalunk e költeménye is…

Olvasóm : Csak egy kérdés: mit jelent, hogy „toroz”? 
Válaszom : Eszik-iszik-vigadozik…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...