Európa szívéből
Sztrájk helyett inkább azon kellene elgondolkozni, hogy a magyar oktatás színvonala miként süllyedt olyan mélyre, hogy mind az érettségi eredmények, mind a felvételik negatív rekordot döntöttek, pedig például a Deák Ferenc Gimnáziumot néhai Kovács László igazgató a legjobb tanárok toborzásával alapította 1988-ban. Aztán miért kellett távoznia? Mert képesítést és tudást előnyben részesítve nem engedelmeskedett felsőbb pártutasításoknak, miszerint befolyásos elvtársak feleségeit, lányait, szeretőit, retyerutyáit kellett volna elhelyeznie. Amit nem sikerült keresztülvinni igazgatósága alatt, Révész (sunyi) Misi posztkommunista frakcióvezető igazgató bőségesen kárpótolta. Engem 1996-ban bocsájtott el 55 évesen, két kiskorú gyermekemmel, a Bokros-csomagra hivatkozással, midőn Művészettörténet tankönyvem első kiadása megjelent a Képzőművészeti Kiadó gondozásában, valamint millecentenáriumi Magyarország és Budapest útikönyveim a Panoráma-szerkesztőség megbízásából (a haverok persze maradtak). Aminek az volt az üzenete, hogy nem érdemes tanulni, tudni és jól dolgozni, vagyis nem a tanár felkészültsége és a diákok tudása az elsődleges. Ennek köszönhetően ma is csupán 81 ezer a nyugdíjam, amiből még két gyermekemről kell gondoskodnom mindamellett, hogy 51 évet tanítottam vagy 20 oktatási intézményben, számos helyi és országos vetélkedőt nyertem tanítványaimmal (meg magam is) és 30 könyvet írattak, illusztráltattak velem fővárosi kiadók, lásd Wikipédia:https://hu.wikipedia.org/wiki/Somorjai_Ferenc
Frissen érettségizett, idegenvezető tanfolyamra fölvett hallgatóim nagy része nemigen tudta a megyeszékhelyeket (Nógrád és Komárom-Esztergom megyéét úgyszólván egy sem). Voltak, akik a vaktérképen a Mecseket a Börzsöny, a Drávát a Rába helyére jelölték be és fogalmuk sem volt, hogy mikor élt Bethlen Gábor. Általános hiányosságokat állapítottam meg topográfia és évszámok tekintetében (hol, mikor?). Ezt újabban nemigen divat tudni, mert úgyis ott az okos telefon. Személy szerint nem emelném a pedagógusbéreket, mert a tanárok többsége nem érdemli meg. A pálya elnőiesedése mögött a hivatástudat hiánya, a viszonylag könnyen megszerezhető diploma, a rövid, 4-5 órás munkaidő, a tetemes nyári vakáció, tavaszi, őszi, téli szünet ígérete és befolyásos elvtársak, urak feleségeinek, lányainak, szeretőinek elhelyezése áll. Az eredmény pedig igen látványos, ha társalogni kezdesz egy diákkal földrajzi, történelmi, néprajzi, irodalom-, zene-, sport-, művészettörténeti, vagy műszaki témákról. Próbáld meg! Vonaton is szoktam kérdezgetni őket, az eredmény lesújtó.
Minap Horóczi Ferenc sírkövét pillantottam meg a Belvárosi temetőben, aki igazgatóhelyettesként a tantárgyfelosztást és az órarendeket készítette 1990 körül, Kovács László igazgató megbízásából. Akkor még hittünk a rendszerváltásban, hogy ki-ki érdemei szerint jut tanári álláshoz. Aztán pár évvel később megindult a visszarendeződés; ismét megjelentek a volt elvtársak, nyomukban retyerutyáikkal.
Dr. Somorjai Ferenc
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.
