A Nyugat · / · 1915. 20. számában jelent meg október 16.-án

Tóth Árpád : Ámor

Jöttél s ím drága must edénye lelkem,
Szűzlány fehér lábával megtiport kád,
A púpos bánatok rikoltó torkát
Méz-íz csitítja, oh, tán most születtem !

Szálljunk aranyhajóra most mi ketten,
Röpítsen el, ne tartsa semmi korlát :
Szállj drága perc, feszítsd forró vitorlád,
Ma ránk vár minden édes ismeretlen !

Nézd, minden mily roppant fénnyel ragyog :
A Nap, a Hold és minden Csillagok
Jönnek velünk s a vén világ elárvul –

Hallod ? A láz, a hű, bizarr dobos
Dobol s a mámor vörös oszlopos
örvénylőn forgó kastélya kitárul !

Amor római rege-alak, a Szerelem Istene, más néven Cupido [ejt: Cupīdō] latinul a ‘vágy’. Mai magyaros Ámor alakjában a Szerelem jelképe. Görög megfelelője a hellén Eros Ἔρως, a ‘Szerelem’, a ‘Vágy’ Istene, aki később a „Habokból kelt” Aphrodíté (Ἀϕροδῑτη) fiaként élt a köztudatban.

Tóth Árpád magyar költő és műfordító a ma oláh megszállás alatt élő – akkor még szabad, magyar – Aradon született 1886 április 14.-én… 

Megrabolta Őt az Élet… Szülővárosa ma is oláh megszállás alatt áll… ez sem javíthatta kedélyét…

Tóth Árpád szülőháza… Vajon Őt ünnepli ma benne a Hozzá méltó Múzeum ?!

Mindössze 42 évesen Budapesten, a Várnegyedben húnyt el 1928 november 7.-én.

Hite azonban haláláig töretlen maradt… Ládd : İSTEN OLTÓ-KÉSE

De szerelmes költeményeiben is egészen eredetit és maradandót alkotott …

Ajánlott még :

TÓTH ÁRPÁD – ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN

Áldott nyári délután
Járunk az erdőben,
Elakad a hang is a
Sűrű levegőben …

TÓTH ÁRPÁD – ESTI SUGÁRKOSZORÚ 

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...