Scroll To Top

„Jaj annak a népnek, amelynek a történelmét az ellenségei írják!” (Seneca)

Lázár-szombat

A Virágvasárnap előtti szombat Lázár föltámasztásának napja…

Gyalu evangeliumából ajánlok most ízelítőt :

Bethániában

A régi dolgok híven visszatérnek
S hiába megy az életem tova,
Övék a vágyam és övék az élet.

A régi emlékek piros bora
Ma mámorít s ma ringat vissza engem
S ma száll a régi rossz és rút tova.

Emlékeim, utolsó vacsora,
Ma magamat adom tinéktek által,
İly élők még nem voltatok soha.

Az éjben halkan zeng a csalogánydal
S én érzem, érzem, hogy búcsúzni kell
S szeretnék eggyé lenni mind e tájjal,

Mely sorsom útján égbe úgy ivell,
Mint égbe lejt a halkuló madárdal,
Ma megbékéltem már a semmivel
S boldog frigyet kötöttem a halállal.

Bethániában. – Először a Vasárnapi Újság 1912 április 21.-ei számában jelent meg. Érdekes, hogy innen átvette a szabadkai Bácsmegyei Napló 1912 május 17.-ei száma is. Talán Kosztolányi Dezső járt otthon szülővárosában, s valaki illetékesnek fölhīvta barátjára a figyelmét. Gyalu méltán a Késő szüret (1918) című kötetébe is beválogatta „a régi emlékek piros bora”-’t… (106. o.).

E költeményben kettős képben Jézus nevében (is) szól…

Rímképlete egészen sajátosan: a-b-a / b-a(?)-b / b-c-b / c-d-c / d-c-d-c. (Sz.)

Fölmerülhet a kérdés Bethánia helyes īrásmódjával kapcsolatban – „th” vagy „t”? A mai pongyola Betánia alak még következetesen és helyesebben Bethánia a Károlyi-Biblia lapjain, hiszen arámiul és héberül is: Béthanja (בית עניא), de görögösen is következetesen étával-thétával szerepel: Béthania (Βηθανία) alakban. Juhász Gyula bizonyára a görög alakot is ösmerve írta csaknem helyesen e helynévalakot.

             Bethánia a szegények faluja Jeruzsálem mellett, a Jerikó felé vezető út mellett, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. Vırágvasárnap, a Jeruzsálembe való bevonulása után Jézus itt töltötte az estét és az éjszakát (Mt 21,17; Mk 11,11; Lk 19,29; Jn 12,1). Itt búcsúzott el tanítványaitól mielőtt a mennybe ment (Lk 24,50). A helyi csonttárakra (osszuáriumokra) faragott nevek alapján föltételezhető, hogy Jézus idején itt gálíl-aljaiak éltek. Ez értelmezi, hogy Jézus és tanítványai itt szálltanak meg, amikor a kirekesztő(en) zsidó Jeruzsálembe látogattak. Lázár föltámasztásának helye miatt, akit Jézus megkönnyezett, Bethánia a „könyörület” szimbóluma lett. (B.Gy.) Az arabok ma is Al-Azaríja (العيزرية‎) azaz ’Lázár helye’ néven emlegetik.

Jean-Marie Melchior Doze – Khrisztus meggyógyítja a leprást (1864.)

A leprás meggyógyítása Jézus jeles csodatételei között szerepelt (Máté 8:1-4, Márk 1:40-45 meg Lúqá’ 5:12-16). Máté evangeliuma szerint a Hegyi beszéd után levonulásakor térd(ep)elt eléje a leprás Béthániában, akit Jézüs egy „Tısztulj!” intéssel szabadított meg a „gyógyīthatatlan” gyötrő kórságától…

Heine

Lazarushoz

(műfordítás???)

Már látom, hogy a homokóra
Fösvény fövenye lepereg,
Én asszonyom, ki angyalom vagy,
Jön a halál és én elmegyek.

Kegyetlenül kitép kezemből,
Itt nem segít az ellenkezés,
A lelket tépi ki a testből
S a szegény lélek belevész.

Kikergeti a régi házbul,
Hol oly örömmel lenne még,
Hová megyek ? – remegve kábul
És nem találja a helyét.

Ezen már én úgy sem segíthetek,
Akárhogy jajveszékelek is,
A férfi és nő, lélek és test
El kell, hogy váljon végre is…

Heine – Lazarushoz. – A Kilényi Irma készítette szöveghű másolatról. Kilényi a költő „önkéntes titkárnője” ezt jegyezte rá: „Kéziratban van csak meg. Kézirathű másolata ez !” Juhász Gyula összes műveinek kritikai kiadásában, 1963-ban jelent meg először.

Heinrich Heine, eredeti nevén Harry Heine (1797-1856) zsıdó származású német romantikus költő és īró. Művei által a német köznyelv vált ırodalmivá. Johann Wolfgang von Goethe és Friedrich Schiller után talán Heinrich Heine a harmadik klasszikus óriás a német ırodalomban. Heine lírája termékenyítőleg hatott az ırodalmon túl a német romantikus zenére is: verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy és vérünk, Liszt Ferenc is. Heine Tannhäuser történelmi románca nyomán Richard Wagner alkotott híres operát. Ma már az opera a híresebb…

Lázár az égben

Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.
– Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget.

Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.
– Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban.

Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.
– Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet.

Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.
– Köszönöm, az anyámét hallom, ringatva bölcsőm !

Ábrahám kebelében az üdvök üdve vár rád.
– Köszönöm, engedjétek tovább is élni Lázárt !

Lázár az égben. – Először Az Est 1924 január 27.-ei, majd a kolozsvári Ellenzék 1924 május 25.-ei, végül a Szegedi Szemle 1930 január 30.-ai számában jelent meg. A Testamentom (1925) című kötetében (79. o.) is szerepel.

            Lázár – helyesebben arámiul Ėliázár ill. héberre rontva Eləázár (אֶלְעָזָר) – jelentése ’(az Élő) İsten megsegít’, más értelmezésben meg a görög ’könyörület’ szó rövidítése. A Bibliában három Lázár is szerepel. İlyen személyes „bonyodalmak” megfejtésére ajánlott Tótfalusi István KI KICSODA A BIBLIÁBAN (1995.) könyvecskéje.

Ez a Lázár (az égben) a Jézus példabeszédében szereplő fekélyes koldús, aki alázóival szemben a mennybe jutott. (Nem a föltámasztott Lázár!)

            Érdekes, hogy bibliai Lázár(ok)ról a költő három verset is írt, meg Heine nyomán egyet fordított! Ebből három az életet köszönti, igényli, szemben a halállal. A korai, még a „víg váradi napokban” született vers (1908) költője, bár a földi életet börtönnek tekinti, mégis ragaszkodik hozzá, hiszen ez az élet mégis végtelen, örök! A következő vers, bő másfél évtizeddel később (1924 január), egyenesen szembeállítja a szegényes, de bıztos és megszokott földi életet a kilátásba helyezett mennyei dicsőséggel, dúskálással, „az üdvök üdvével”. Lázárja mégis azt kéri, engedjék tovább élni itt, darócban, porban, szegényen. Mindössze nyolc hónap múlva (1924 augusztus) a harmadik vers főszereplője, a költő szócsöve, a föltámadt Lázár, a földi élet nyomorúságát látva, elszenvedve, „meggondolta magát”: nem kell már neki ez az élet, azt kéri az Úrtól, engedje el megint…

Lázár föltámadása

Sötét gödör, mély, szűk koporsó
Feltörtem gyönge záradat,
Fonaladat, ó életorsó,
Tovább szövi e virradat.
Szívem, mely holt vizét a vérnek
Hiába várta, lám dobog,
Feszítik álmok és remények,
Igazságok és mámorok !

Lábam, mely megrogyott a harcban,
A holt sziklából ím kilép,
Szemem, amely lezárult lassan,
Köszönti e világ szinét.

Ó míly csodákra bukkanok ma,
Ujjam tapint, ajkam beszél,
Míly szédítő sorsomnak sodra,
Az élet ó be nagy, be mély !
Világtenger színén hajósok
Vagyunk mi, boldog emberek,
Miénk a holnap, mit a sors hoz,
Mindennap új remény dereng !

Csodák előtt ti vakon álltok,
Nem ráz meg boldog félelem,
Hogy láttok, éltek egy világot,
Mely újra pirkad most nekem !
Ittas szemekkel nézzetek föl
S csókoljátok meg a rögöt!
Íme: ez itt csak földi börtön
S az élet végtelen, örök !

Lázár föltámadása. – Először a nagyváradi Szabadság 1908 április 19.-ei számában jelent meg, majd csaknem két évtizedre rá a Délmagyarország 1925 június 26.-ai számában. (Jn 11,17-44) A dúzsgazdag és a szegény Lázár nem ugyanaz a személy.) (B.Gy.) – Tisztázandó: Melyik (vers) melyik Lázár ?! (Sz.)

Ez a „Lázár” a Jézus által föltámasztott ???. (Nem a példabeszédében szereplő, megalázott, fekélyes koldús!) E föltámadott Éliázár lett Marsilia (ma Marseilles) első püspöke.

Reviczky Gyulát, emberöltővel előtte járt költőtársát – „aki modern volt és mégis klasszikus lett” – köszönti, és Lázárjában idézi meg az 50. szülinapján Juhász Gyula: „Reviczky valóságos rajongója volt a boldogságnak, és ezért vértanúja lett neki. Szeretett volna sütkérezni a szerelem, a dicsőség verőfényében, és csalódás, mellőzés dere hullt lelkére. Mily szívettépő lázas vergődése, az élethez való görcsös kapaszkodása, a halál előtt: Ki síromat, mint Lázár elhagyom, / S mélázok a rügybontó tűznapon: / Egyszerre szomjúságot érzek itt bent / Átélni, átélvezni újra mindent !” (Juhász Gyula: Virágfakadás, 1905. április 1.)

Carl Heinrich Bloch : Lázár föltámasztása, olajfestmény rézlemezen (1875) – Hope Gallery (Salt Lake City)

A föltámadt Lázár

Uram, bocsásd meg, hogyha vétkezem,
De ez az élet nem kell már nekem.

Elhagytam egyszer és jó volt igen
Aludni sírom áldott méhiben.

Hallgattam, hogy a fű nő zajtalan,
Ó, a síroknak mély nyugalma van.

Már vártam, hogy virág meg rög leszek,
Mikor e zajba visszavitt kezed.

Úgy bánt e fény az örök fény után
S az ember, aki bámul rám bután.

A sok kiáltó és sok törtető,
Ki mind hiszi, hogy Úr és İsten ő.

A férgek lenn mind csöndesek nagyon,
Pedig övék ott ország, hatalom.

Engedd, hogy szépen visszatérjek én
S tovább pihenjek békém éjjelén.

Ki áment mondott, az mit kezdjen itt ?
Uram, bocsáss meg, engedj el megint !

A föltámadt Lázár. – Először a Magyarország 1924 augusztus 10.-ei számában, utána Testamentom (1925) című kötetben (77-78. o.), majd A Hárfa (1929) című válogatott verseskötetben (124. o.) jelent meg. A már beteg költő helyett Kilényi Irma helyezhette el a Szegedi Szemle 1930 január 30.-ai, meg Zolnai Béla professzor Széphalom című folyóıratának 1934. évi 1-6. számában is, majd onnan vehette át A Reggel 1934 november 12.-ei száma is.

Üldöztetései után vélekedhetett így Lázár, mielőtt rátalált ıgazi útjára…

Rembrandt van Rijn: Lázár föltámasztása (1630–1631) – Los Angeles – Megyei Művészeti Múzeum (County Museum of Art)

Juhász Gyula prózai szavaival: „Háromszáz éve született Rembrandt, a legnagyobb hollandus festő, a németalföldi művészet Shakespeare-je. Három század nem ártott, csak használt az ő óriási zsenijének. Mert Rembrandt is a korát megelőző és örökké új lángész típusához tartozik. A modern festészet egyik legelső és legnagyobb előhírnöke ő. Az első festő, akinek „levegő” van a képein, igazi, éltető levegő. A fény és árny csodálatos játéka is először az ő hatalmas képein jelentkezik. […] Rembrandt az a festő, aki a modern kép egyéniségét, jellemét, lelkét találja meg és mutatja be: az élő és éltető, vibráló levegőt, fényt és árnyat. […] az impresszionista irány diadala egyszersmind az ő festői lángeszének elismerése, érvényesítése volt és ameddig a festészet megmarad annak a fényt és színt és formát reveláló művészetnek, ami ma, addig Rembrandt mint élő és éltető erő fogja irányítani, nevelni és gyönyörködtetni a jövendő nemzedékeket. Az ő három százados ünnepe nem emlékezés, hanem igazi apoteózis.” (Szeged és Vidéke, 1906. július 15.)

Lázár Példázat – Mária Rádió 2023. 04. 03.

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Kalendárium