Európa szívéből
Förgeteg (január) hava 5.-én
1849-ben e napon Görgey Artúr honvédserege kivonul Pest-Budáról.
Görgey-t okolták Perczel móri csatavesztéséért, jóllehet mindent megtett a siker érdekében: fedezte a fővárosba vezető utakat, és különítményt is indított Perczel megsegítésére. A móri vereség után az országgyűlés december 31.-én tárgyalásokat kezdett Windisch-Grätzcel, és feladta Pestet.
December 31.-én Görgey levélben utasítást kapott Kossuthtól, hogy csapatait a Buda előtti első védelmi vonalba vonja össze, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére és Buda–Pest kímélésére is. A Promontoron tartózkodó Görgey annyira felháborodott a katonai szempontokat figyelmen kívül hagyó, a vezér meghallgatása nélkül hozott végzésen, hogy másnap Pestre ment. Kossuthot már nem találta ott, ezért a hadügyminiszter helyettese, Vetter Antal tábornok elnökletével haditanácsot tartott az említett végzés katonai felülbírálására. 1849 január 2.-án a haditanács hatálytalanította Kossuth parancsát, és a Görgey által javasolt haditervet fogadta el.
Windisch-Grätz császári csapatai elfoglalják a kiürített fővárost.
Görgey május 21.-én, 17 napos ostrom után bevette Buda várát, majd a hadsereg főparancsnokság mellett átvette a Hadügyminisztérium igazgatását is.
A szabadságharc bukása után Ausztriába internálták. Ebben az időszakban írta meg kétkötetes emlékiratát, amit 1852-ben jelentetett meg németül. Csak 1867-ben, a Kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra. Testvére, Görgey István házában élt 1916-ban, 98 éves korában bekövetkezett haláláig.
Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári. (Görgey szavai Mikszáth Kálmán által lejegyezve)
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
