Ady Endre : Sötét vizek partján

Sötét vizek partján
 

Ültem partjain Babilonnak
S ültem már partjain a Gondnak.

Láttam már apró szenvedelmet
S láttam beteg, hosszú szerelmet.

Lelkemet már nagy válság ülte
S voltam kis álmok kis őrültje.

Néhányszor már-már szinte hittem,
Néhányszor megjelent az İsten.

Hárfámat már fölakasztottam,
Hárfámat már leakasztottam.

İsten, kétség, bor, nő, betegség
Testem, lelkem összesebezték.

Voltam trubadúr, voltam bajnok,
Rossz hátgerincem százszor hajlott.

Mennyi sok mindent odaadtam,
Amíg ily szépen elfáradtam.

Ülök, csapdos ár és hideg szél
Babiloni sötét vizeknél.

Kézirat, megjelenés

Kézirata (autográf) ceruzával írt tisztázat, 3 számozott 240 x 150 mm lapon.  Aláírás : Ady Endre. Mindhárom fólión hosszanti szakadás nyoma. A fóliók alján 6, 7, 8 oldalszám. A harmadik fólión eredetileg 7-es szám volt, melyet a költő áthúzott és 8-asra javított. Föltehető, hogy Ady a 2. fólión levő két verssort, a 9. és 10. sort,

Hárfámat már fölakasztottam,
Hárfámat már leakasztottam.

utólag írta és toldotta be a versbe.
Az 1. fólión felül római III. szám, alatta a cím: Sötét vizek partján. – A kézirat László Gyula tulajdonában.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. szeptember 8. XII. évf. 214. sz. 2–3. – Ady Endre – („A legőszibb versek” főcímmel Az öreg Lázár és a Valamikor lányom voltál versek után harmadikként. Az öreg Lázár című vers kötetünkbe a Lázár a palota előtt vers III. részeként került be.) – További megjelenés: PN 1917. február 10. 68. évf. 41. sz. 14. (Szombat) – Versek – Ady Endre. – Kötetben: VA₁ (1908) (Az ős Kaján ciklus) 74–75.; AH (1908) 41–42.; VA₂ (1910) 45.; VA₃ (1910) 45.; Gyűjt [1910] 31–32.; Úmk (1911) 15.; VA₄ (1918) 45.; VA₅ (1919) 58. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 59.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Az alapszövegünk a VA₁-ből.

A VA₁ korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady a 8. sorban az Isten kis i-jét verzálra változtatta, a 11. sor végén a vesszőt törölte.

Szövegeltérések:

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula az „első Isten-problémás »új« Ady-vers”-nek nevezi a Sötét vizek partján-t. Valóban az. Téved azonban, amikor az Ének a porban c. verset pár hónappal korábbinak datálja, és azt állítja, hogy a vers „szintén érinti már az Isten-motívumot”. A vers két évvel korábbi, 1905. aug. 27-én jelent meg a BN-ban, s nem érinti „az Isten-motívumot”. Igaz, előzményként tekinthető, de csak az elfáradást, megrokkanást illetően: „Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik […] Rokkanva ér el az éjszakáig” – olvasható a versben. (A verset és jegyzetét l. AEÖV II. 183–84., 589–92.) A Sötét vizek partján-ban ez áll: Mennyi sok mindent odaadtam, / Amíg ily szépen elfáradtam. (Földessy: Amt 67.) A vers alapgondolatát a BN-ban 1906. nov. 29-én – tehát több mint két hónappal később – megjelent Szent Adolphe Retté c. glosszájában fogalmazza meg prózában pontosan: „Óh jaj, mindnyájunkat fenyeget a veszedelem, hogy egy szép napon elfáradunk és istenfélők leszünk.” (AEÖPM VIII. 126., jegyzetét l. uo. 448–49.)

A vers valóban a meggyötört, elfáradt ember siráma: Isten, kétség, bor, nő, betegség / Testem, lelkem összesebezték – írja Ady. Földessy hívja fel a figyelmet, hogy a Ny-ban 1908. jún. 1-jén megjelent Léda ajkai között c. versben visszatér a motívum: „Szomorú, zöld, nagy szemeidben / Dőzsölnek az én cimboráim […] A Mámor, a Halál s az Isten.” Az elfáradás egyik oka kétségkívül a Párizsból hazatérése után rászakadó magyar társadalmi és kulturális valóság: „itt vagyok már harmadik napja Budapesten – írja Diósi Ödönéknek pár nappal megérkezése után. – Tele gyűlölettel, sőt utálattal.” (AEl I. 254.) Hozzájárul ehhez a BN bizonytalan helyzete is, amely már csak néhány hónapig tud számára biztos fórumot, kenyeret nyújtani. Vezér Erzsébet szavaival: „Bekövetkezik hát az első nagy-nagy elfáradás”. Így jelent meg a Sötét vizek partján c. versben „először, igaz, nagyon bizonytalan hittel, de már ugyanaz a megszemélyesített Isten, akivel mindvégig vívódik: Néhányszor, már-már, szinte hittem, / Néhányszor megjelent az Isten. – Így született tehát – folytatja Vezér – Ady istene elfáradásból, csüggedésből, intellektus-válságból és abból a »religiós düh«-ből, mely fejlettebb kultúrájú országokban a század első évtizedében mindenütt kitört. De ez az isten már megszületése pillanatában is egészen más volt, mint a vallások vagy az újmisztikusok istene: a magyar társadalmi bajokkal magányosan küzdő, meggyötört, beteg Ady Endre istene volt.” (Vezér 193–94.) Ez év karácsonyán az Álmom: az Isten-ben egyértelműbb már az Isten-kép: „Nem birom már harcom vitézül, / Megtelek Isten-szerelemmel: / Szeret kibékülni az ember, / Mikor halni készül.” Az Isten megjelenésének motívuma tér majd vissza 1908-ban A Sion hegy alatt és Az Úr érkezése c. versekben.

Az utalás Babilonra és a hárfára bibliai eredetű: l. idevonatkozóan a Mammon-szerzetes zsoltára c. verset és jegyzetét e kötetben. A 137. zsoltár a babiloni fogságba hurcolt zsidók keservét énekli meg. Ady saját kilátástalan helyzetét érzi hasonlónak a bibliaival, a helyzetkép a belső számkivetettség állapotát jelzi.

Jellemző, hogy e versben is, miként a vele együtt megjelenő Valamikor lányom voltál c.-ben is jelen van a reinkarnáció gondolata. A vers múlt időben kezdődik: Ültem partjain Babilonnak és jelen időben fejeződik be: Ülök, csapdos ár és hideg szél / Babiloni sötét vizeknél. A folytonosságot érzékelteti a költő a babiloni fogság és saját belső számkivetettsége között.

A hárfa-kép bibliai eredetén túl Földessy felhívja a figyelmet, hogy „már az ÚjV-ben is van szó a hárfa szegre-akasztásáról a Búcsú Siker-asszonytól-ban” : „Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell. / Lantot, hitet vígan szegre akasztok.” Igaz, itt lantról, nem hárfáról van szó, de a hasonlóság valóban fennáll. A „fölakasztottam”, „leakasztottam”-ról megállapítja Földessy, hogy a költő „a kétséget, a hol-ezt, hol-azt-tevés bizonytalanságát akarja ezzel éreztetni.” Ez a gondolat megtalálható már a költőnek egy korai, a NN 1902. márc. 5-i sz.-ban megjelent rövid cikkének befejezéseként: „…Olvasóinkat biztosítjuk, hogy lírai költőnk csakugyan felakasztotta a lantját, s elbocsátás terhe mellett megtiltottuk neki, hogy egyszer is leakassza…” (AEÖPM III. 12.) Földessy e vers előzményének tekinti Petőfi Költő lenni vagy nem lenni költeményének nehány sorát is: „E hangszer ép még s azt, mint elromlottat, / A szögre föltegyem?” (Földessy: Amt 67.)

Szövegértelmezések, szövegtévedések…

Ady e verse legınkább a 137. zsoltár parafrázisa lehet. (Sz.)

A Sötét vizek partján versét Ady Babilon hasonlatával, sőt babiloni helyszínen kezdi. Ehhez érdemes tisztázni már a Babiloni történelem-hamisítást magát is ! Kezdve a Szent Város nevével…

Babülón – eredeti nevén Ka-dingir-ra, utóbb Ba-ab-dingir – városát, miként Urukot is Nimrud/Nimród (Enmerkár) szumer király alapította. Jelentése ’Nagy, Tiszta İstenkapu’. A város akkád neve Babilla, ill bábéli változatai Báb-ili/Báb-iláni/Bábilim szintúgy ’az İstenek kapuja’ jelentésben; Arámi hangulatú Élő İsten fejtésében: Báb Éli, innen rövidülten Bábél. (Akárcsak Jézüs születés szerinti neve: Immánuél) Talán az akkád Babilla név öröklődött át a mai el-Hilla–’ra is. A Biblia nyomán a görög eredeti Babülón (Βαβυλών) latinos Babylon alakja mellett arámi meg héber Bábel (בָּבֶל) alakja is elterjedt. Szírül Báwél / Bábél (ܒܒܠ‎), utóbbi arab nevén Bábil (بابل) városának romjai ma a háború dúlta Irakban, el-Hilla városa közelében állnak, ha nem fekszenek már ınkább a tomboló gonosz örökén. Az amerikai légierő már a „Sıvatagi Vıhar” (Desert Storm) hadműveletben is bombázta Bábél romvárosát (a Világörökséget!!!), majd a fasiszlám állam dolgozott gőzerővel (világ)történelmünk ősi nyomainak eltüntetésén. A soknemzetiségű Babüloni birodalomban – bár az irodalom nyelve még az akkád volt, – közvetítő nyelvként már az arámit használták, mely fél évezreddel később Jézus nyelve is. Mára ez az arámi kihalóban van: Szent Tekla kolostoránál Málúlában beszéli már csak alig néhány ezer ember a polgárháború meg fasiszlám dúlta Szíriában. Hitünk őrvárosát, hajdan Magasságos Öreg İstenünk ős(i) Kapuját ma – bábeli zűrben – sötét Báb üli… (Sz.)

E fönti „babiloni névzűr”-t értelmezve… Tisztes magyar ember Kadingir(ra) alakban emlegeti e Szumer Szent Várost, arámi áthallással „Éli Kapuja”-t, míg akkádkodók Babilla, hellénkedők meg Babülón, arabkodók meg Bábil (بابل) képpen képzelhetik…
A Babilon név nem más, mint a hellén nyomokon latinkodó Babylon további rontása…
a biblikus Babülón (Βαβυλών) botor betegsége…
E föntiek értelmében bátorkodtam téveteg Adynkat legalább hellén-helyesre javítani :

Sötét vizek partján

Ültem partjain Babülónnak
S ültem már partjain a Gondnak.

Láttam már apró szenvedelmet
S láttam beteg, hosszú szerelmet.

Lelkemet már nagy válság ülte
S voltam kis álmok kis őrültje.

Néhányszor már-már szinte hittem,
Néhányszor megjelent az İsten.

Hárfámat már fölakasztottam,
Hárfámat már leakasztottam.

İsten, kétség, bor, nő, betegség
Testem, lelkem összesebezték.

Voltam trubadúr, voltam bajnok,
Rossz hátgerincem százszor hajlott.

Mennyi sok mindent odaadtam,
Amíg ily szépen elfáradtam.

Ülök, csapdos ár és hideg szél
Babülóni sötét vizeknél.

Irodalom, Magyar Forrás :

Földessy: Amt 67.; 
Hatvany I. 27–28. II. 34–36.; 
Vezér 193–94.; 
Király II. 382.; 
Baróti 108–09.
Nyáry Szabó László : Gyalu Hite / Juhász Gyula Euangelionja

Az İsten szót természetesen mindenkoron úgy īrom… nagy pontos İ-vel, ahogyan az Kölcsey Ferenc Hymnus-ának eredeti (200 éves) kézıratában is szerepelt … egyszerűbben szólva : ahogyan az Magyar Emberhez illik ! (Sz.)

Ajánlott olvasmány :

ADY ENDRE – ÁLMOM : AZ İSTEN

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

Juhász Gyula : Babilon vizeinél

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...