Ady Endre – Álmom : az İsten

Álmom : az İsten

Megtelek İsten-szerelemmel

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam : a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom : menni, menni, menni
S az álmom : az İsten.
 

Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni : İsten, İsten
S újból imádkozni.
 

Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek İsten-szerelemmel :
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

Első megjelenése : Budapesti Napló Esti lap 1907 december 25.-én (XII. évf. 305. sz. 2.) – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel Megtelek İsten-szerelemmel címen A vidám İsten verssel együtt elsőként közli.) Kötetben: Az Illés szekerén. / Ady Endre legújabb versei. Bp. (1909) (A Sion-hegy alatt ciklusban) 22.; Ady Endre legújabb versei. Az Illés szekerén. Bp., (1911) 22.; Ady Endre legújabb versei. Az Illés szekerén. Bp., (1918) 22.; Ady Endre legújabb versei. Az Illés szekerén. Bp., (1919) 22. – Gyűlyteményes kötetben először: Ady Endre összes versei. (1930) 94.o.

Szövegeltérések:

Keletkezéstörténet

Az irodalomtörténeti hagyomány szerint e vers nyitja meg Ady istenes verseinek sorát.
Egy évvel korábban írja Szent Adolphe Retté című cikkében: „Óh jaj, mindnyájunkat fenyeget a veszedelem, hogy egy szép napon elfáradunk és istenfélők leszünk.” (Ady Endre összes prózai művei VIII. (1906. jún.–1907. szept.). Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Bp., 1968. 126.) Ez az időpont 1907 Álom havában, latinkodón decemberében következett be. Az Álmom : az İsten utolsó strófája összecseng a fenti megállapítással: Nem birom már harcom vitézül, / Megtelek İsten-szerelemmel: / Szeret kibékülni az ember, / Mikor halni készül. 1907 szeptemberében már megjelent már egy „İsten-kétséges” verse, a Sötét vizek partján, de ebben még inkább a kétség fejeződik ki: „Néhányszor, már-már, szinte hittem, / Néhányszor megjelent az İsten.” (A verset és jegyzetét l. e kötetben).

„Adynak a szabadsága, közvetlensége bármilyszerű istenes versében nagy rokon az ószövetség prófétáinak Istenhez-fordulásával – írja Földessy. – Profán, az istenimádás elkoptatott nyelvével ellenkező szavak-szólások rendjén sokkal inkább érezzük Adynál az isten-áhítatot, mint az imakönyvek avas, elíztelenedett beszédében.” (Földessy Gyula: Ady minden titkai. Bp., 1962. 87.)

Bölöni az istenes versek fogantatásának idejét Párizsba teszi, ahol Ady egyszer azt mondta neki: „[…] olyan versekre készül, melyekkel leveri a lírikusokat s Verlaine isten-versei is eltörpülhetnek mellette. És hosszú hónapok múlva – fűzi hozzá Bölöni – csakugyan megerednek kérkedő, pogány, zsoltáros versei.” Szerinte „Ady istenének nincs köze egyházhoz és valláshoz, csak Emberhez. Az ő istene fikció : istenformába öntött életviaskodása.”
Bölöni nem érti igazán Ady vallásosságát : „Adyból kicsordulnak gyermekemlékek, régi sejtések, álomvíziók, erőt vesznek rajta betegségcsírák, halálfélelmek, pezsgőmámorok, veronál-bódultságok. A közelben megcsendül Richelieu kápolnájának harangja, és patakzanak az isten-versek! A nagykárolyi pápistás diákévek tömjénes emléke mérkőzik a zilahi kálvinizmus zengő zsoltáraival. A terjengő isten-szag azonban csupa isten-kétkedés.” (Bölöni György: Az igazi Ady. Bp., 1947. 111–13.o.)

Bölöni fölfogásával száll vitába Ady Lajosné: „…az İsten-élmény mélységét Bölöni Adyban nem tudja lemérni. Eszébe sem jut, hogy a harang nem kívül kong Adynál, hanem belül – sőt akkor szól jelszerint a legerősebben, mikor »Léda ajkai között« lakik. Halálharang ez a lélek mélyén, és elkíséri a költőt egész nászrepülése idején.” (Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Bp., 1942. 63–64.o.)

Hatvany Lajos a költő elfáradásával magyarázza az istenes versek megszületését. (Hatvany Lajos: Ady I–II. Bp., 1959. 37–38.o.)

Vatai László is így írja – „Mikor vitalítása csökkent, önmaga és a világ elől riadtan menekült hozzá. A vereség és a halál fenyegető réme előtt állva újra és újra látta csődbejutott életét, s ismételten az İstenhez fordult.” (Vatai László: Az İsten szörnyetege. Washington, 1963. 199.o.)

Irodalom

Hatvany Lajos: Ady I–II. Bp., 1959. – II. 37–38.; 
Bölöni György: Az igazi Ady. Bp., 1947. 111–13.; 
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Bp., (1942). 63–64.; 
Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp., 1960. 87., 93.; 
Vatai László: Az İsten szörnyetege. Washington, 1963. 199.o.; 
Király István: Ady Endre I–II. Bp., 1970. II. 142–43., 382.

Ajánlott még : ADY ENDRE : SÖTÉT VIZEK PARTJÁN

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...