Szeretlek forrón, mint eddig soha,
Te mindig áldott, mindig mostoha
Élet !

Szeretlek fájón, égőn, mint a seb,
Minden gyönyörnél mélyebb, édesebb
Halál !

Szeretlek boldog és reménytelen
Halálos vággyal én egyetlenem :
İsten !

Először Az Est 1923 június 10.-ei számában jelent meg, majd az aradi Genius 1924 januári számában.

Juhász Gyula a Testamentom (1925) kötetében (101.o.) is méltán szerepel…

Utóbb beválogatta a Hárfa (1929) kötetébe is (134.o.).

Utóbb fölbukkan a Szegedi Szemle 1929 december 31.-ei számában is. Majd a Hárfa (1929) kötetből a 7. sor (és helyett én) hibáját is átvéve A Reggel 1932 július 18.-ai számában jelent meg.

Az alapszöveggel eggyező kézırata a Mikes-hagyatékból került a Petőfi Múzeumba.

Itt az aradi Genius 1924 januári számának megfelelően a 8. sor végén kettőspont áll :

Halálos vággyal én egyetlenem :
İsten !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...