A várta

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sirok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Igy állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Juhász Gyula e költeménye először a Magyarország 1923 augusztus 5.-ei számában jelent meg, utána már csak a Juhász Gyula összes versei kritikai kiadásában 1963-ban.

Juhász Gyula helyesírási gyakorlata szerint sok ma hosszú í nála igencsak rövid volt…
nem sirok … Igy állok …

A kézirata kallópik… pedig az tisztázhatná a helyes írását…

A magam (betű szerint) ajánlott változata :

A VÁRTA

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok Örök Ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe’ már
S az İstent várom, aki földre száll.

Közvetlen ezelőtt íródott a címtelen…

Szabadító – 1923 Július 31.-én…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...