Európa szívéből
Szép, ősi szó, mámoros messze illat,
Távoli akkord, fájó és örök,
Beárnyékozod borús álmainkat :
Égi követ liliomok között.
A végzet voltál vesztett ifjúságom
Szent tavaszában: élet és halál,
Bús életem és gyönyörű halálom
És elhagyál !
Emlékezem reád vigíliákon,
Könyvek és könnyek és borok között,
Ha elkerül a béke és az álom
S az elmúlás rút váza rám zörög.
Emlékezem és nem fáj már az élet,
Emlékezem és nem fáj a halál :
Szelíd arkangyal, nyilad erre téved
És eltalál !
Először a Magyarság 1923 szeptember 8.-ai számában jelent meg.
Juhász Gyula a Testamentom (1925) kötetének 94. oldalán is szerepelt…
Később közölte a Szegedi Szemle 1929 december 31.-ei száma is…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
