Gyalunk e költeménye a szőke bús magyar víz hajlatánál született 100 esztendeje…
Magyar Ember panasza a Magyar Folyónál…

A Tiszánál

Te még enyém vagy és enyém maradsz.
A földemet elvették, de vizem még
– Vér és könny úszik benned s annyi emlék –
Híven kitartasz, mint a gyász s panasz.

Te még enyém vagy és velem haladsz…
A házamat elvették, drága társam
A búcsúzásban és a bujdosásban,
Velem maradsz te és magyar maradsz !

Te még enyém vagy és testvér velem.
Az emberek oly messze, messze estek.
Az emberek ma nem minket keresnek,
Mi dúdoljunk s haljunk meg csendesen !

Juhász Gyula 1923 őszén…

A Tiszánál – Először a Pesti Napló 1923 szeptember 30.-ai számában jelent meg.
Később közölte a Délmagyarország 1925 augusztus 6.-ai száma is… 

A házamat elvették, drága társam
A búcsúzásban és a bujdosásban

Eddigre már a szülőházát kisajátították és lebontották…
A helyén ma a lakatlan Sebészeti Klinika áll…

Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel
Nem ostromolta gőggel az eget,
Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon,
Öreg anyó volt, élt már eleget.
De nekem a szívembe vág a csákány,
Mely falait lebontja, mert nekem
E ház volt gyermekségem, ifjúságom,
E szürke ház volt színdús életem.

Az emberek ma nem minket keresnek,
Mi dúdoljunk s haljunk meg csendesen !

…zárta búbajosan versét a ma is mellőzött Költő…
De nekem ennél sokkal épületesebb ajánlatom van :

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK !

Ajánlott még :

Marcus Aurelius – szőke bús magyar víz hajlatánál…

Gyalu – Gyónás

AZ UTOLSÓ MAGYAR

A világ nagy vihara orgonál,
Tán trombitálnak már az angyalok,
Sötét pokolban vígan áll a bál,
Utolsó csillag hullóban ragyog.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...