Gyalu Budda-költeköréből… pongyolatinkodón Buddha-ciklusából…
Elsőnek látott napvilágot :

Az örök visszatérés

A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt :
Nirvána szent köde örök ölébe zár,
Nirvána szent köde, mely minden lényre vár,
Mely álommá teszi az İdőt és a Tért !

Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,
Hol minden változó, örök csak a Mulás,
Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház,
S ez Álmok : a remény, emlék és szerelem.

S a büszke tudomány, amely alázatos,
Szomorún válaszol : Nirvána is mese,
Vigasztalás neked, ember, nincs semmise,
Sebedre örök írt az elmulás se hoz.

Örök minden atom és minden fájdalom,
Volt minden idelenn, mi ezután leszen ;
A gyász és a vigasz, halál és szerelem ;
Mindig föltámadás van mindenik napon.

Az örök haladás : dicső agyrém csupán,
Örök forgás e lét ; az állat visszatér,
Vasketrecébe zár az İdő és a Tér,
Agyad meddőn eseng a Nirvána után !

Az örök visszatérés. – A (Budda-pesti?) Budapesti Napló 1905 szeptember 28.-ai számában jelent meg először, majd a Szeged és Vidéke 1905 október 8.-ai számában is fölbukkan, visszatér Juhász Gyula hitelmélkedő verseinek egy érdekes darabja, melyben ugyan keveri a hindu és a Budda-hitű vılágképet, de még Gautama Sziδδárta – azaz Buδδa – hitében merengve is a Hit fölsőbbsége mellett tesz örök tanúbızonyságot …

Az indi Nirvána, a páli Nibbána meg a magyar Hetedhét Mennyország közötti hasonlóság, hogy Buδδa hite szerint a létnek 31 sīkja van, míg a mi fejlett őshitünkben hetedhét, azaz negyvenkilenc a Mennyek Rendje, Rétje …

गौतम बुद्ध … Gautama Sziδδárta … Buδδa

İtt megjegyzendő: Jobb hīján a görög deltával azaz „δ”-val jelölöm a jellegzetesen vısszapöndörített (hanyattpöndör) nyelvhegyű (latinkodón retroflex) indi „dé” hangot, amely után teljesen fölöslegesen īrkálnak nyugathi tudhathlanok hitethlenül „h” bethűt… Hehezetről itt szó nincsen ! Ez egy más(ik) hang : nem „d”, hanem nyelvhegyén hátravetett, csontszájpadi „δ” ! A „δ”-t azért is találom jó jelnek, mert a szára éppen jól jelöli a nyelv (szájpadhoz való) visszahajlását. (Akár a legkövetkezetesebben leképező korjai betűrendben.)

A szanszkrit, hindi nirváṇa ( निर्वाण ), illőbben Budda páli nyelvén nibbána ( निब्बान ) a végső cél, az üdvösség, a beteljesülés az ind(ia)i vallásokban. Az indi bölcselet egyes értelmezéseiben a nirvána a Brahmannal való egyesülést jelenti a táltulaton (móksán/meditáción) át, azaz az İstennel avagy a Mindenséggel való örök Egység létrehozása. A sramanák szerint a szenvedés (dukkha) állapotától való megszabadulás. A nirvána/nibbána nem megsemmisülés, hanem megszabadulás a lélek kényszerű vándorlásának szenvedésekkel terhes körforgalmából.

Az első sorában a „A hindu bölcsesség” természetesen „Budda bölcsessége”-’vel helyettesítendő… De Gyalu korában oly távoli és alig ismert volt az ind(i)ek hite, hogy ez az apró hitbe botló baki Juhász Gyulánknak nem feddhető, hanem könnyen feledhető. Természetesen e költeményt szavalni azonban csakis helyesen javaslom: „Budda bölcsessége nyugodtan így beszélt […]”

Gautama Budda a nirvánát a tökéletesen nyugodt tudat állapotának jellemezte, a haragtól, a vágyak(ozások)tól és más kínzó állapotoktól (klésáktól) szabadultan. Ez egyben a „Világ Vég”-ét azaz Végtelenségét is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat, hiszen a tudat határtalanná válik. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszméiről meg a rigolyáiról. A nirvánában a vágy(akozás) és viszoly(gás) gyökere enyészik el. A páli kánon szerint a nirvánában tapasztalható meg a dolgok igazi üres természete (súnjata) is.

A D(h)ammapada szentīrásokban Budda azt mondja, hogy a nirvána a „Legnagyobb Boldogság” – avagy a mindent átható boldogság, amely a megvılágosodással ébredő nyugalommal jár. A nirvánát kísérő tudást a megvılágosodás, a bóδi szó fejezi ki. Érdekes, hogy milyen hasonlatos ez bódít és bódul igéink tövéhez… Legaljasabb ellenségeink busásan pénzelt, legvadabb nyomulásának is nehéz lenne (el)hinni, hogy mély(ebb) összefüggés ne húzódna közöttü(n)k…

Ezután jelent meg a :

Buddha

Mosolygó hindu bálvány,
Ki végtelenbe révedsz,
Taníts egy kis mosolygást
E nagy szenvedéshez.
Taníts egy kis mosolygást,
Te nagy, örök mosolygó,
Oly kurta ez az élet,
Oly furcsa ez a bolygó.

Mosolygó hindu bálvány,
Én annyit sírtam itt lenn,
Olvastam bibliákat,
Várva, vívódva hittem.
Mosolygó hindu bálvány,
Hitemen mosolygó,
Mily jó lehet a semmi,
A végtelen koporsó !

Hol nem nyilnak virágok,
A hervadásra szántak,
Szerelmek, álmodások :
Virági a halálnak.
Mosolygó hindu bálvány,
Az élet láza oly jó
És oly gonosz az élet,
És én rád sírva nézek,
Te nagy, örök mosolygó !

Buddha. – Először a Vasárnapi Újság 1910 március 6.-ai számában jelent meg, utóbb a Késő Szüret kötetben (1918). E költemény Eörsi Júlia másolatában szerepel Juhász Gyula versgyűjteményében és kötetében is, ahol Mosolygó helyett Mosolygós áll, vélhetően elīrásból. Minden bızonnyal innen véve közli Paku (1: 114.) és Tolnai (106.) is ekként.

Nem klasszikusan „evangeliumi” témájú a szokott értelmében, de – Az élet hegyén költeménnyel – a költő hitéleti vīvódásaiba szervesen ágyazódó gyöngyszem: „Olvastam bibliákat, / Várva, vívódva hittem”.

Máni hármas hitős-képzetében Budd(h)a az időrendbeli második – a köztes avagy a középső – félezredéves követési sorrendben : i.e. 1000 táján Zóroasztár, i.e. 500 táján Budd(h)a, időszámításunk kezdetén pedig végre Jézüs jött el a szeretet és a béke üzenetével… Az elmúlt kétezer évben számtalan föltételezés, találgatás és kinyılatkoztatás született, miszerint Jézüs a(z evangeliumokból) furcsán „hıányzó 18 évben”, azaz a „tanuló éveiben” – 12 és 30 éves kora között – keleten kalandozva Budd(h)a hívőivel és szentélyeivel is behatóan megismerked(het)ett, erről azonban ma (teljes) bızonyosságunk nincsen. A hıvatalos nagy egyházak pedig hihetetlen nagyvonalúan hallgatnak a(z evangeliumokból) hıányzó, tıtkos 18 (tanuló) évről… „a pusztában való bolyongás” örve alatti képtelen megtáltosodásról és csodatévővé válásról…

Budd(h)a hite bár a hindu hit talaján fakadt, azzal semmiképpen sem azonos, így nem csak alliterációjában bűvölőbb, de hit(elmélet)ileg is következetesebb (lenne) a: „Mosolygó budda bálvány […]” ill. „Mosolygó bóδi bálvány […]” (minthogy a nirvánát kísérő tudást a ‘megvılágosodás’, a bóδi szó fejezi ki) vagy ha úgy tetszőbb, hát földrajzi helyét jelölve a „Mosolygó indi bálvány […]” sorának vıssza-vısszatér(et)ése… Zenésíteni-dalosītani is így (lessz) érdemes…

Budd(h)a helyes īrásáról és helyes ejtéséről érdemes megjegyezni, hogy követői hátra pöndörített nyelvű (latinkodón retroflex) „d”-ével (a mi fogra hegyezett nyelvű „d”-énktől alapvetően megkülönböztetett hanggal) mondják, és semmiképpen sem hehegő feltételes módban, bettheges(en) (germanizáló) „Buddha” alakban németkedve… amit azonban még a németség is szépen [Buda]-ként ejt. A mai törökség 80 milliós népe meg egyszerűen, magyarosan „Buda” alakban írja meg emlegeti is. Elgondolkodtató ez fővárosunk és kırályi székhelyünk vonatkozásában is… Kırályságunkat és nemzeti szentségünket ugyan ördögfattyak többször aljasul sárba gyalázták, ősiratainkat módszeresen (el)pusztították, de a központja neve máig szentül Buda-ként él…

… majd végül :

ÖRÖKKÉ – PER OMNIA SAECULA

İdőn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen...

Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.

İdőn, teren túl éktelen
Vak semmi tátong végtelen
És álmodik az İsmeretlen.

Lenn gyúlnak, húnynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.

İdőn, teren túl éktelen
Üres csönd alszik végtelen
És álmodik az Ismeretlen.

És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben :

İdőn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a Végtelen
S alszik tovább az İsmeretlen…

Először a Nyugat 1922 Álom (december) hava 16.-ai számában jelent meg Örökké címmel, majd a Délmagyarország 1927 Álom (december) hava 25.-ei számában Per omnia saecula… címmel…

A Nyugatban a Süket csönd után az Üres csend alszik végtelen. E feles mekegzetet természetessen tisztös szögedi csöndre javítottam, ami eredetileg is lehetett… hacsak itt Gyalunk nem épp a pestiek, a betegesen mekegzetes szerkesztők kedvéért re-mekegett…

Nietzsche egyik lényegi tanítása az Örök Visszatérés (Ewige Wiederkunft) gondolata. Talán innen maga a cím is… A gondolat és tan fontos eleme, hogy az ember saját életét úgy élje le, olyan jól, hogy azt akárhányszor ugyanúgy képes legyen újraélni, ha lehetősége lessz reá…

Nehéz persze – Gyalunk gondolkodását meg életművét ösmerve – párhuzamot nem vonni a 17 évvel korábban a (Budda-pesti?) Budapesti Napló 1905 szeptember 28.-ai számában megjelent, majd a Szeged és Vidéke 1905 október 8.-ai számában újra visszatérő versével, Az örök visszatérés-sel, amelynek a hindu és a budda hitű vılágképén hitelmélkedő költeményében még Gautama Sziδδárta – azaz Buδδa – hitében merengve is a Hit fölsőbbsége mellett tesz örök tanúbızonyságot …

İdőn, teren túl éktelen
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen.

Vödd : AZ ÖRÖK VISSZATÉRÉS – NIRVÁNA SZENT KÖDE

Mi lehet ez az „İdőn, teren túl éktelen vak semmiben való végtelen szunnyadás” ?!

Gautama Budda a nirvánát a tökéletesen nyugodt tudat állapotának jellemezte, a haragtól, vágyak(ozások)tól és más kínzó állapotoktól (klésáktól) szabadultan. Ez egyben a „világ vég”-ét azaz végtelenségét is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat, hiszen a tudat határtalanná válik. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszméiről meg a rigolyáiról. A nirvánában a vágy(akozás) és viszoly(gás) gyökere enyészik el. A páli kánon szerint a nirvánában tapasztalható meg a dolgok igazi üres természete (súnjata) is.

İdőn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az İsmeretlen…

Majd 5 évre az első megjelenésére… A Délmagyarban már minden (háromszorosan) szunnyad végtelen …

İdőn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen...

Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.

İdőn, teren túl éktelen
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen.

Lenn gyúlnak, hunynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.

İdőn, teren túl éktelen
Üresség szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen.

És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben.

İdőn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az İsmeretlen…

Gyalunknak össze­sen harmincnyolc költeménye (Anna, Magyar táj magyar ecsettel, Egy hangszer voltam, Fák, …) látott napvilágot a Nyugatban (1908–1935 között), de néhány kritikát is írt.
Halála után az 1937 má­jusi számban Cs. Szabó László közölt róla tanulmányt, Karinthy Frigyes meg a betegeskedő költő portréját rajzolta meg, Tolnai Gábor pedig szegedi magányosságát érzékeltetette…

Magam inkább Örökké … Az örök visszatérés-re hívnám föl a szokott Gyulás sablonoknál leragadt, és tán már az irodalomtól is megfáradt magyarokat !!!
Hettitául Es-Tán … Magyarul meg İsten az (az) İsmeretlen…

Mai megtestesüléséül a nyomor, a szegénység, majd a középút Szentjének :

BUDAPESTI BÉKE

Egy vak koldus ül a körút robajló
Sötét aszfaltján, hol nyüzsög a boly,
Hol hajsza tart és hol hajtott s a hajtó
Egyként lohol s a lét pezsg, mint a bor.

Egy vak koldus ül és előtte rémes
Plakátok ordító száz színe dúl,
Autó száguld, mentőkocsi vészes
Csengője sír s ezer ház égbe túr.

Egy vak koldus ül és előtte festett
Dámák libegnek és sánták tipegnek
És néha aranyhintón egy halott.

Ő ül örök közönnyel, mint a Buddha,
Ki már a semmiségbe nézve tudja,
Hogy minden útunk vége ott van, ott !

Juhász Gyula, 1924 nyarán

Gyalunk e versét átélni, szavalni tikkatag nyarakon, hőhullám vagy zivatar után holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap… Gyalunktól van mit tanulnunk …

Budapest – Először a Magyarság 1924 Kisasszony (augusztus) hava 24.-ei számában jelent meg.
Utána a Testamentom kötetben (48.o.),

…majd a Szegedi Szemle 1929 augusztus 26.-ai száma is hozta…

Budd(h)a helyes īrásáról és helyes ejtéséről érdemes megjegyezni, hogy követői hátra pöndörített nyelvű „d”-ével (a mi fogra hegyezett nyelvű „d”-énktől alapvetően megkülönböztetett hanggal) mondják, és semmiképpen sem hehegő feltételes módban, bettheges(en) (germanizáló) „Buddha” alakban németkedve… amit azonban még a németség is szépen [Buda]-ként ejt. A mai törökség 80 milliós népe meg egyszerűen, magyarosan „Buda” alakban írja meg emlegeti is. Elgondolkodtató ez fővárosunk és kırályi székhelyünk vonatkozásában is… Kırályságunkat és nemzeti szentségünket ugyan ördögfattyak többször aljasul sárba gyalázták, ősiratainkat módszeresen elpusztították, de a központja neve máig szentül Buda-ként él…

Olvasói levél, megjegyzés :

Ezek a számok a dimenziók számait jelentik … (Sebesi Sándor)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...