E zűrzajos napokban érdemes idézni Gyalunk költeményét :

Szókratész

A „Görög Szonettek”-ből

Az apja szobrász volt. Márványtömegből
Héroszt és İstent formált könnyű kézzel,
Héroszt, ki İsten-tetteket merészel,
İstent, ki emberként leszáll a mennyből.

Az apja szobrász volt. Ő maga gyönge,
Az orra tömpe és a karja lankadt,
Iromba kőn ő nem vesz diadalmat,
Márvány helyett tán suta karja törne !

De a szemében, ó de a szívében
Az apja lángja ég szilajan, épen
S a lelke lendül, bár lehull a karja,

A Héroszt s İstent nem kőből faragja,
De lelkekből. Dús igéjére lész
Kő helyett : Platón s Arisztotelész.

Juhász Gyula, 1906

Íródásának (napra) pontos ideje ismeretlen, csak a mögjelenése bizonyos…

Szókratész – Először a Magyarország 1923 Aranyasszony (augusztus) hava 26.-ai számában jelent meg. Alatta keltezés : ( Szeged, 1923 augusztus ). Vélhető azonban, hogy 1906 tele az eredeti kelte…

Utána a – Péter László meg Ilia Mihály szerkesztette – Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadása (1963) kötetben (308.-309. o.) látott újra napvilágot.

Egy fényes tengely rajzolható ki tanítványok sorában, azaz a tanítványok sorrendjében a hellén bölcseletben, amely a helléniszmosz – téves latinkodással „hellénizmus”, azaz a(z ó)görögség – alapvetését adta. Ez a három fényes elme : Szókratész (Σωκρᾰ́της), majd a tanítványa Plảtón  (Πλάτων), majd az Ő tanítványa Arisztotelész (Ἀριστοτέλης).

Szókratész (Σωκρᾰ́της), aki nem írt le semmit a tanításaiból, így nem ismerhetjük Őt a saját írásaiból. Leginkább a tanítványai – Platón meg Xenophón – lejegyzései által ismerhetjük a gondolatait és a tanítását, a folyton kérdésekkel gondolat-(rá)vezetését. Érdekes a párhuzam a csaknem félezer év múltán megjelenő Jézüs alakjával, aki szintén nem hagyott hátra írott műv(ek)et, ellenben rajongó tanítványai leírásaiból ismerjük minden mozzanatát…

A hellén-hitű vılágban közismert – méregkelyhét kiıvó – Szókratész (Σωκράτης) hasonlata – „kiissza egymagán a szörnyű serleget” – fölbukkan később Pilátus költeményében is (1905). A Krisztus előtt csaknem félezer évvel élt, majd hitéért halt – a „pogány” (görög) İsteneket (meg)tagadó – görög bölcs, Szókratész is csak élőszóval tanított, īrott műveket nem hagyott hátra, és tanītásait is tanítványain keresztül ismer(het)jük, miként Jézüséit is. A megtagad(hat)atlan Hitért tudatosan és önként vállalt halál közössége okán is áll(íth)atja klasszikus párhuzamba Őket Juhász Gyula.

– Én Szókratészt fölötte kedvelem,
De mégis, Caesar az én emberem !

Szókratész (Σωκρᾰ́της), (Élt: kb. i.e. 470 – 399.), a hasonlatosan „hitéért” halt – „pogány” (görög) İsteneket (meg)tagadó – görög bölcselő neve a Naptól való megjelenésében a kritikai kiadásban (1963) is „Sokrates”. Ez az alak sem a klasszikus görög ejtést, sem a latin(os) helyesīrását – a Socrates alakot – nem követi. Ha csak nem szójáték : Szokratesz, aki Sokratesz !? Mivel e költeménynek kézırata nem ismeretes, így itt e bölcs nevében – minden tévelygést mellőzve – tisztességgel illik a klasszikus kiejtéshű īrásához ıgazodnunk. A hasonlításban igen érdekes, hogy Szókratész erkölcsi bölcselő is csak élőszóval tanított, īrott műveket nem hagyott hátra, és tanításait is tanítványain keresztül ismerjük. Juhász Gyula Pilátusa az elvekért, a megtagadhatatlan hitért tudatosan és önként vállalt halál (a vén Szókratésznál méregkehely) közössége okán is állítja pár(huzam)ba Őket…

A vers címe itt pedig már „Szokratesz”. A mássalhangzók hellén-helyesen görögösen, a magánhangzók azonban csak bénán röviden … Sokratesz… bizony sokratesz… azazhogy sokra tesz, aki ilyen pongyolán írja Szókratész nevét…

Ajánlott olvasmány még :

ÓDA GERMÁNIÁHOZ

Juhász Gyulánknak remek költeményei vannak más kultúrák alkonyáról is, amelyek máig egészen ismeretlenek… Többre érdemesek !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...