Böngészés: Költemény

Juhász Gyula – Magyar nyár 1918

2018 aug. 15., A nap költeménye, Hagyomány, Kalendárium, Költemény, Versös Város, szerző: Dr. Szabó László

Pipacsot éget a kövér határraA lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan,Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Arany János – EPILOGUS

2018 júl. 06., Kalendárium, Költemény, Vers mindenkinek, szerző: Dr. Szabó László

EPILOGUS Az életet már megjártam.Többnyire csak gyalog jártam,Gyalog bizon’…Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot,Fényes tengelyt, cifra bakot:S egy a lelkem!Soha meg se’ irigyeltem.

Benned születtem…

2018 ápr. 04., Hagyomány, Költemény, Szegedikumok, Szülinap(ok), Toronyaljasok, Városgarázdálkodás, Versös Város, szerző: Dr. Szabó László

135 éve született Juhász Gyulánk. Ekként vall erről … Április bolondja költeményében 1920-ban: Benned születtem, édesbús, szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – A 135. SZÜLINAPJÁN!

2018 ápr. 04., Hagyomány, Költemény, Örökségvédelem, Szegedikumok, Szülinap(ok), Versös Szöged, szerző: Dr. Szabó László

SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN! OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN! Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?! 2018. Tavaszderék (április) hava 5.-én este 7 órakor… Mindön érdeklődőt várunk szeretettel, de a szavalókat különösképpen! Mindemellett Juhász Gyulánk elfeledött prózai írásait is szívössen hallgatjuk… A.

A ceglédi parkban

2017 okt. 29., A nap költeménye, Költemény, Költeményes Magyarország, Örökségvédelem, szerző: Dr. Szabó László

Az arany ősz bűvölten mosolyog.A szobor előtt ifjak a padon,Egy lány meg egy fiú, egymásra dőlveA napon szenderegnek édesen.A lány hajának bronza csillog, élő,Bús ragyogással és az őszi napCsókolja őket záporozva most.E délután a nyarat hozza visszaÉs elveszett tavaszom tüzeit.Lábujjhegyen megyek előttük el,Mint tolvaj, aki kincseket lesett.Megsimogatom fél tekintetemmelAz álmatag. .

Juhász Gyula – Simon Péter (I.)

2016 ápr. 15., A nap költeménye, Évfordulók, Hagyomány, Kalendárium, Költemény, Versös Város, szerző: Dr. Szabó László

János 18, 10-11. Szólott a hadnagy : Célozz ! Jézus állott,S aki megváltja majd e rongy világot,Sápadtan, nyugodtan előre lép,Fölveti szép, szőke, szelíd fejétÉs szól : „Le a fegyverrel ! Én megyek !”És indul.

Juhász Gyula – Simon Péter (II.)

2016 ápr. 15., A nap költeménye, Évfordulók, Hagyomány, Kalendárium, Költemény, Versös Város, szerző: Dr. Szabó László

Máté 26, 69. Tavaszi éj volt.

Olvassunk, szavaljunk Juhász Gyulát! – A szülinapján!

2016 ápr. 05., Hagyomány, Költemény, Örökségvédelem, Rendezvények, Szülinap(ok), Versös Szöged, Versös Város, szerző: Dr. Szabó László

Olvassunk és szavaljunk Juhász Gyulát! – Legalább a szülinapján! Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?! Juhász Gyula szavalóest a Jósika Klubban. (A báró Jósika mög a Hajnóczy utca sarkán) 2016.

Gellért püspök

2016 febr. 02., A nap költeménye, Évfordulók, Germanikum, Hagyomány, Kalendárium, Költemény, szerző: Dr. Szabó László

Pogányok közt töltött éjet, napot,A farkasok közt járt Gellért, a pásztorÉs kimerülve harctól, virrasztástól,Pihenni tért tornyos Csanádba most. A Megfeszített képén elborongÉs a zsolozsmát egyhangún mormolja.Az alkonyat gyászleple száll a dómra,Künn vakkantanak a komondorok.

Kölcsey Ferenc – MUNKÁCS

2015 dec. 30., A nap költeménye, Hungarikumok, Kalendárium, Költemény, szerző: Admin

E napon, a Huszt után (184 éve) írta Kölcsey Ferenc e borongó epigrammáját : Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat, S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká: Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett. Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak? Jőn.

HUSZT – Bús düledék vagy pazar várkastély?

2015 dec. 29., A nap költeménye, Hungarikumok, Kalendárium, Költemény, szerző: Dr. Szabó László

Talán épp a múló óévre merengő visszatekintésűl … E napon (184 éve) írta Kölcsey Ferenc remek epigrammáját : HUSZT Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék ; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold . Szél kele most, mint sír szele kél ; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő.