135 éve született Juhász Gyulánk.
Ekként vall erről … Április bolondja költeményében 1920-ban:
Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.
A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.
Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.
Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!
Minek is örülhetne ma Ő a legjobban, ha letekint ránk Föntről?!
Látná a szép Városát…
és hallaná népét a verseit szavalni…
Juhász Gyulát már alig ösmeri a szögedi hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete a feledés homályába enyészik.
Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…
És a Szerette Városa?
Juhász Gyula ma nem ismerne szülővárosára!
A gyüttmönt balvezetés leradírozza Városunk klasszikus alapjait az ingatlanüzérkedés aljas mocsarában…
Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van; de bizony még egy emlékszoba sem jutott Neki a tulajdon szülő városában.
Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját), szögedi mód búbetegségét fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:
„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.
Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta a szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Nemrég Cegléden jártam. A Tömörkény-szülőház melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet veri szét roncsolódott országunk Pfaff-ellenes „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami meg vasúti pénzekből…
De ami még megmaradt a világörökségre érdemös Szögedből, azt is mind elherdálja az a gyökértelen banda, amely minden örökségvédelmet alárendel saját zsebbizniszének. Ez ma Szeged: Gyüttmöntek és bűnözők „befektetése”!
Épp e szobra talpán, meg a Város hírös „(régóta nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem.
„A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok? „
Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”
Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi:
„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”
– Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen ez a Város, ahol minden(ki) a helyére kerül!
A Szögedi Védegylet a Város jelös szülötteinek méltatlan helyzetén kíván változtatni e hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula mindön szülinapján összegyűlünk és verseivel ünneplünk!
Könyvajánló
Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés
Juhász Gyula evangeliuma ekként hangzott a húsvéti műsorban:
Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.
Ajánlott olvasmány még:
ÁPRILIS BOLONDJA
EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN
EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN
PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...