Scroll To Top

„Most jer : bölcs eleink hamvait tiszteljed,
Virágot szórj rájuk! - Tettüket kövessed !” (Vedres István)

NEM ÉRTEM a kötelező a kamarai regisztrációt – Kinek jó? Kinek kell?

Olvasói levelek 2012. febr. 27.

NEM ÉRTEM
a kötelező a kamarai regisztrációt
Kinek jó? Kinek kell?

Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
(Vörösmarty Mihály: Országháza)

Aligha lesz sikertörténet a kötelező kamarai regisztráció. Nincs hangos tiltakozás. Ez tény. De halk, alig hallható – igen. Ennek leglátványosabb jele, hogy a kötelezettek ellenállnak a törvényi előírásnak, nem a szájukkal, a lábukkal. 2012. február közepéig a várt regisztrációs (mintegy hatszázezres) létszámnak mindössze pár százaléka jelentkezett be „önként”. A lapok többsége gyanúsan hallgat a csöndes ellenállásról. (És a teljességgel érthetetlen és védhetetlen rendelkezés hátteréről, valódi okairól is.)

Február 9-én a Metropol napilap Nem sietnek a kamarákba című írásában „már” 2%-os (!!!) jelentkezésről tudósít. Ez a jelenlegi kamarai taglétszámot sem éri el!

Negyven nappal a törvény életbe lépése után már (!) elindult az elektronikus jelentkezést lehetővé tévő rendszer! (Ez is csodálatos teljesítmény magyar viszonyok között.)

Az érintettek többsége értetlenül és dühösen áll a kormányzati döntés előtt. (Akik értik, azok a nyilvánvaló haszonélvezők!) Azaz, nagyon is érteni vélik, még egy hely, ahonnan lehúzzák őket, idén még csak 5000 forinttal, jövőre meg (l. alább, havi egy üveg Bourbon!)… Sőt, fölvillan még valahonnan a homályból, mintha a terhek és az adminisztráció csökkentését ígérte volna a Fidesz. Ha valamire, erre biztosan szavaztak, nem is kevesen! Vagy ez lenne a magán-, a kis- és közepes vállakozások megsegítése?)

Minden érintettben elevenen él még helyben a Szeri István (a mindig veszteséges Volán bőkezű adományozója) és Horváth Lajos (a szuper hivatali kocsiban feszítő kiérdemesült párttitkár) vezette Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara megalázó gyakorlata, amikor Horváth „elvtárs” nemes egyszerűséggel csak „kötelezett”-nek nevezte a (kényszer)tagokat, amiben persze igaza is volt, mert magától ilyen szervezetbe átlagvállalkozó be nem teszi a lábát – mondták azok, akik a kötelező tagság megszüntetése után (kb. 95%-uk) boldogan, búcsú nélkül távozott a közutálatnak örvendő (elnyomó, kizsákmányoló) szervezetből. (A vezetők és az általuk kegyelt, nyelveket csak módjával beszélő újságírók szakmai útjairól, egyesek szerint kéjutazásokról, bizonyára eltúlzó mendemondák keringenek a mai napig. És a vissza nem fizetendő támogatásban részesülők köréről stb. stb.)

Az Új Dorozsmai Napló 1997. december 13-i számában Anderle Ádám professzor, a szocialista párt akkori városi elnöke (többek között) „szerepzavarban leledző” „büntetés-végrehajtó szerv”-ként jellemezte a CSMKIK-t.

A Délmagyarország cikke szerint a kb. 28 000 tagból 1500 maradt! (Ez kb. 5.5%!)

A Horn-kormány hozta kötelező tagság csúfosan megbukott. Nagyobb arányban, ahogyan az első Orbán-kormány alatti parlamenti szavazás mutatta (a képviselők kb. 92%-a szavazta meg a kötelező tagság eltörlését). Talán nem kevesen szavaztak a szocialisták ellen ezért is.

A második Orbán-kormány, valami amnéziától indíttatva most maga vezeti be a burkolt kötelező tagságot egy mondvacsinált indokkal. Ugyanis ez a regisztráció kb. az 5. hely ahol nyilvántartanák a vállalkozásokat. Ráadásul a közvélemény-kutatások szerint a mostani kamarai tagok jelentős részei is ellenzi a kötelezővé tételt.

Csodálatos, hogy a NAV, a KSH, a Cégbíróság (és az önkormányzatok) még nem tiltakoztak még Dunai Péter állítása miatt (HVG, 2012. január 21.), miszerint a mostani nyilvántartások nem megbízhatóak.

Még meglepőbb, hogy nem lett országos botrány a Délmagyarország Parragh-interjújából (http://www.delmagyar.hu/gazdasag/parragh_nagyobb_kamarai_beleszolast_iger/2264240/). „Ami pedig az 5000 forintos éves díjat illeti, egy doboz Red Bull áráról van szó havonta.”

Ez a megjegyzés Bokros Lajossal és Kóka Jánossal hozta egy (alag)sorba Parraghot. Ugye, nem kell különösebben ecsetelni a főúri gőg (kekkség) és a magyar valóság (a reggelire Bourbont vedelő átlagos kényszervállalkozó) között feszülő minimálisnak aligha nevezhető ellentmondást. (Ez egyben jelzi a 2013-ra várható önkéntes adományigényt is, amit remélhetően az éppen hatalmon lévő kormány nem fog támogatni!)

Szegeden elindult valami, egy tiltakozásszerű „röpirat” terjed, a jelentkezési határidő lejárta előtt egy héttel. Nem befolyásolhatja sokkal már az eddigi jelentkezési kedvet.

Aligha hat bátorítóan és bizalomerősítően az a tény, hogy a CSMKIK már tavaly módosította az alapszabályát és maximálták a nagy vállalatok tagdíját (1,5 millió forintban), mintha előre ittak volna a medve bőrére – a sok-sok kis üveg Bourbon whisky fedezékében… De nehezen elképzelhető az is, hogy ennyi kényszertaggal érdemben lehet foglalkozni (az egyelőre 5000 forintot követelő formanyomtatvány kiküldésén kvül). Nehezen hihető, hogy bárki is akarna a kamara jelenlegi vezetőiből a regisztrációs díjon kívül bármit látni a hatszázezernyi regisztráltból.

A kormány, ha kicsit is gondol a jövőjére (és a múltbeli ígéreteire) nem a jelentkezési határidőt hosszabbítja meg, hanem visszavonja a kötelező kamarai regisztrációról szóló rendeletét – és egyben nyilatkozatban biztosítja, az amúgy sem nyugodt „közvéleményt”, hogy még egyszer ilyenre kísérletet sem tesz.

B. R. S.

 Néhány kapcsolap (nem csak linkeknek) a tájékozódáshoz:

http://issuu.com/metro_hungary/docs/20120209_hu_budapest
http://hvg.hu/kkv/20120121_kotelezo_kamarai_regisztracio
http://hvg.hu/itthon/20120112_mok_orvosok_kotelezo_kamarai_tagsag
http://hvg.hu/gazdasag/20111116_MKIK_kotelezokamaraitagsag_ParraghLaszlo
http://hvg.hu/gazdasag/20110428_ceg_kotelezo_kamarai_tagsag

A kamarai törvény mai napi állása:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900121.TV

 

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.

A szerzőről

B. R. S.

Kalendárium

Illő napi filmajánló