2013. június 14. – Az Európai Unió két évtizeden át szigorú éghajlatvédelmi szakpolitikát, elsősorban az üvegházgáz-kibocsátás növekedésének megállítását igyekezett nemcsak a tagországokban, hanem az egész világon elérni. Az ehhez kidolgozott pénzügyi-gazdasági ösztönzők, a külső költségeket – legalább részben – tartalmazó energia- és nyersanyagárak, zöld adók, valamint az üvegházgáz-kereskedést lehetővé tevő ún. kiotói mechanizmusok az időközben kialakult globális válságban nem bizonyultak hatékonynak (elsősorban azért, mert a mértékük messze elmaradt a szükségestől).

Ugyanerre a két évtizedre esett az ipari termelés áthelyezése a fejlett országokból az olcsóbb munkaerővel rendelkező harmadik világba, ahol a termelési költségek az enyhébb munkavédelmi, környezeti és egyéb előírások, adókedvezmények miatt is nagyobb profitot hoztak a nemzetközi befektetőknek.

Eközben azonban az ipari termelés és a kapcsolódó képzés,K+F, innováció visszafogása számos EU tagországban kezelhetetlen munkanélküliséghez, az államháztartás egyensúlyának felborulásához, kényszerű megszorításokhoz és súlyos társadalmi feszültségekhez vezetett.

Azok a tőkés társaságok, amelyek a jelenlegi struktúrák fenntartásában érdekeltek, a kiutat az energia- és nyersanyagárak csökkentésében, valamint a környezetvédelmi és egyéb előírások fellazításában látják. Véleményük szerint csak így válhat Európa versenyképessé az USA-val és Kínával szemben. 2013. május 16-án az Európai Üzleti Csúcson Adrian van den Hoven, az európai munkaadókat tömörítő szövetsége, a BusinessEurope főigazgató-helyettese a zöld adókat hibáztatta az európai vállalatok világpiacon elszenvedett versenyhátrányáért. Ezzel szemben, az EU éghajlatvédelmi biztosa, Connie Hedegaard, a rendezvényen ennek az ellenkezőjét szorgalmazta. Hatékony és ugyanakkor költség-hatékony energiarendszerrre, liberalizált, közös energiapiacra van Európának szüksége. A visszaállamosítás nem fogja az árat csökkenteni. Természetesen nincs olyan éghajlatvédelmi politika, ami semmibe se kerül. A tagországok szorosabb együttműködése, az energiahatékonyság nagyobb hangsúlya eredményesebben csökkentheti az (energia) árakat, mint egy amerikai stílusú nemkonvencionális gázkitermelési konjunktúráról való álmodozás.

A mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak, nyílt és rejtett támogatások megszüntetését szorgalmazza az IMF tanulmánya is.

Hedegaard éghajlatvédelmi biztoséhoz hasonló véleményt tartalmaz egy május 21-én nyilvánosságra hozott svéd tanulmány is. Az Energiahatékony Gazdaság Európai Tanácsa (ECEEE) megrendelésére készült, versenyképességről és energiahatékonyságról szóló vitairat azt állítja, hogy az EU-ban folyó vita helytelenül összpontosít a magas energiaárakra ahelyett, hogy a költségek lefaragásában keresné a megoldást. Az anyag kifejti, hogy miért az energiahatékonyság a legcélravezetőbb és leggyorsabb eszköze az európai gazdaság energiaköltségeinek lefaragására és egyben a versenyképesség fokozására.

„Európai tanulmányok és a Nemzetközi Energiaügynökség jól dokumentálják, hogy hatalmas tartalékok vannak az energiafogyasztás költséghatékony csökkentésében már rövid távon és a meglevő technológiák mellett is” – állította Nils Borg, az ECEEE ügyvezető igazgatója a tanulmányt bemutató sajtótájékoztatón. A vitairat szerint Európa esélye az előremenekülésben van: alacsony minőségű tömegtermelés helyett csúcsminőséget kell produkálnia folyamatos innováció, termék- és technológiafejlesztés mellett.

Hasonló tartalmú levelet küldött a Levegő Munkacsoport, a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség és a Magyar Természetvédők Szövetsége – Föld Barátai Orbán Viktor miniszterelnöknek a május 22-i brüsszeli uniós csúcs előtt, ahol az éghajlatvédelmi politika is szóba került.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...