Ady Endre – ha megfakult is – megér egy kis méltatást…
No nem a szokott komcsi módon, hanem illően magyarul !!!

Hajdani iskolájából a Zilahi Gymnáziumból jellemezte őt egy kései utód a miatta (is) elveszett Erdélyben: Ady ?! Költőnek kiváló, de embernek rongy ! (Lehoczky Sándor, „Ucsu”, Zilah)

Ady Endre igen kétes hírű és még kétesebb értékű költője irodalmunknak. Züllött életében sokat dolgozott a Magyar Világ vesztén… Sikeresen ! E drága sikerének híg levét isszuk Trianon óta…

Az összeomlásban, a patkánylázadás, avagy az Őszirozs(d)ás Forradalom idején mondotta, már későn :
»Én nem ezt akartam… Ez a forradalom nem az én forradalmam…« 

Költőként emlegettetik, túl-túltolják, pedig politikai újságírónak volt nagyobb és végzetesebb…

Ajánlott olvasmány itt a : ZSIVIÓ !

Túlértékelt, túlméltatott és túlbeszélt alakja iskoláinknak. Gyógyító Bársonyokat és Igaz Magyar Dsidákat szorít ki szép irodalmunkból a máig balrahordó, magyarűző közoktatás hamis, vörös mezein…

Vérgőzös és vérbajos vérnyomorában mindössze negyveneggy évig húzott élete azonban mégis hagy örökül tanulságot igazszívű Magyaroknak is…

ADY ENDRE: A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

Az volt a hir az Azov partján,
Hogy Dál király vén csont és konok,
De nincsenek szebb lyányok a világon,
Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-akonyatkor
Lóháton jöttek és hevenyén,
Az Azov parján tegerbe, bozótba
Belebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legények
Bámulták a sűrűt és vizet.
Szépet álmodtak fehér pendelyekről
S üzentek valakinek.

Ez nagy tika volt az Azovnak,
Itt veszedelmes volt az idő,
Nyárban az ember nőre jobban vágyik,
mert a nyár nagy keritő.

Nyárban az ember ezredévet él át,
Lelke, szíve előreforog
S kidobódott a Dál-kisasszonyokra
Azov partján a horog.

Száz, erős urfi esküdött meg.
Hogy ló eldől, feszült ijj szakad.
De dialdalmas vággyal, szerelemmel
Állnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,
Lyány-csaló nótát és fiatalt
S úgy várják a leányok leszökését,
A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Azov parján
Megsűrűlt és meggyűlt a meleg,
Sátrak előtt az ifjaikra vártak
Kóczos, vén harcz-emberek.

S Dál király leányait hozták
A vad legények győzelmesen
S a sátrak előtt a vén szivek vére
Meg-megbuggyant csendesen.

A sátrak előtt, Azov partján,
Ült a szivekre nagy, messze gyász
És a Dál-kisasszonyokra sötéten
Szállott le az éji nász.

Megjelent a Nyugat · 1909 / 12. számában, június 16.-án a Virág-kezek a fejemen, az Első szeretőm ölében meg az Asszir király síréneke verseivel egyetemben.

Habár az Aszói Tenger nevét eggyetlen eggyszer sem tudta tisztességgel leírni magyarul, csak oroszkodón értelmetlen Azovnak, mégis javaslom e költeményét ma minden Magyarnak !
Magyarul is… Etelközünk örökén Aszói Tengerrel…
A Mi Tengerünkkel… Ajánlom hozzá a saját terképem is :

Azután meg ahogyan a kis zongorkodó pöcsripacs (Zelenszkij) örökkön rebegi : Mindent vissza !!!

Hát legyen !
Eggy falut sem adunk nékik !

Ennek fényében ajánlom Ady költeményét helyesen, egyeb hibák között, magyarul Aszóra javítva az értelmetlen megalázón oroszra rontott ősi Szittya tenger nevét is :

ADY ENDRE : A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA

Az volt a hír az Aszó partján,
Hogy Dál király vén csont és konok,
De nincsenek szebb lyányok a világon,
Mint a Dál-kisasszonyok.

Szép úrfiak nyár-alkonyatkor
Lóháton jöttek és hevenyén,
Az Aszó partján tegerbe, bozótba
Belebámult száz legény.

Nagy, jó, deli, magyar legények
Bámulták a sűrűt és vizet.
Szépet álmodtak fehér pendelyekről
S üzentek valakinek.

Ez nagy titka volt az Aszónak,
Itt veszedelmes volt az idő,
Nyárban az ember nőre jobban vágyik,
mert a nyár nagy keritő.

Nyárban az ember ezredévet él át,
Lelke, szíve előreforog
S kidobódott a Dál-kisasszonyokra
Aszó partján a horog.

Száz, erős urfi esküdött meg.
Hogy ló eldől, feszült ijj szakad.
De dialdalmas vággyal, szerelemmel
Állnak meg egy vár alatt.

Egy lankáson majd nótát kezdnek,
Lyány-csaló nótát és fiatalt
S úgy várják a leányok leszökését,
A csókot és diadalt.

Úgy várják és az Aszó parján
Megsűrűlt és meggyűlt a meleg,
Sátrak előtt az ifjaikra vártak
Kóczos, vén harcz-emberek.

S Dál király leányait hozták
A vad legények győzelmesen
S a sátrak előtt a vén szivek vére
Meg-megbuggyant csendesen.

A sátrak előtt, Aszó partján,
Ült a szivekre nagy, messze gyász
És a Dál-kisasszonyokra sötéten
Szállott le az éji nász.

„Fiúk, megvan a költőnk!” – kiáltott föl Jászi Oszkár, amikor kezébe vette az 1906-ban megjelent Új verseket, amelynek minden darabja azt üvöltötte, hogy ami addig volt, az úgy nem mehet tovább, magyarul a Magyar Világ minden szintjén teljes fölforgatást hirdetett…

Ady fölforgató tevékenységének eredményességére jellemző, hogy a szabadkőműves páholya, a Jászi Oszkár gründolta radikális Martinovics Páholy is „a forradalom vátesze”-ként köszönt el mesterétől.

Ady költőként és publicistaként a magát „progresszívnek” nevező baloldali tábor jellemző alakja volt. Jelentősége a nemzetvesztő értékeivel egyetemben alaposan megfakult, de súlyozása a közoktatásban ennek ellenére máig méltatlanul és kevélyen eltúlzott…

Alaposan át kell rostálni, hogy tanítani belőle mit is érdemes !!!

Itt az idő áttörni a hallgatás falát !

Itt az idő végre magyarul gondolkodni !
Amíg még nem késő…

Ady szótagszám-hibáit is javítva a magam DÁL-KISASSZONYOK változata :

Nyárban az ember ezredévet él át,
Lelke, szíve előreforog
S kidobódott a Dál-kisasszonyokra
Az Aszó partján a hím-horog.

Ady megtévedten… Zsigereiben mégis magyar volt. Alábbi szavai a ma magyarjaihoz is szólnak:

Az antimagyar terror kirekesztői ezt is kirekesztették…

Hát akkor halljuk azt, ami még hallható !

Itt az idő újrarostálni és újraértelmezni Adyt !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...