Scroll To Top

A magyarság elnyomatásának legfőbb oka a gyáva magyar ! (Sz.)

Zsivió

ZSIVIÓ!

Előkelő nászünnepre utazott nemrégiben egy nagyváradi társaság. Eszéken volt ez a nászünnep. Azaz dehogyis Eszéken, Osjeken. Osjek inkarnátus horvát város. Pedig a szélen van, egészen közel a magyar vonalhoz. Egy régi magyar vármegye főhelye s lakosságának tekintélyes kontingense magyar. De Osjek horvát mégis. Olyan horvát, hogy szinte büdös a horvátságtól. Olyan horvát, hogy pirultam a magyar gyöngeség miatt. Pedig hozzászoktam, hogy a fajtámért pirulni kelljen, s régen nem is pirulok miatta.

Osjek utcáin hallottam egypár félénk magyar szót, a kávéházban láttam egy-két magyar lapot, hallottam tört magyarsággal beszélni egy horvát ügyvédet, ki e ritka tudománya miatt nevezetesség a városban s láttam egyetlen magyar föliratot, ezt is német fölirat társaságában az osztrák-magyar bankon. Ennyi a magyarság összessége Osjek városában!

Mesés dolog, hogy mennyire nem szeretnek bennünket a Dráva és Száva között s hogy micsoda vad, beteges, őrült, de szép horvát soviniszta láng lobog ott. Láttunk előkelő zsidó családokat, melyeknek műveltségük német, ízlésük francia.

Három-négy kultúrnyelvet beszélnek e családok idősebb tagjai. Sokan a magyart is. A család fiatal tagjait hiába akarták francia, német, pláne magyar szóra kényszeríteni. Nem beszélnek azok csupán horvátul. Fanatikus és vad horvátok. Nagy Horvátországot akarnak mind s egy fiatal jogász gyerek közülük komoly, fanatikus hittel disputált velem, hogy Horvátország függetlenebb Magyarországtól, mint Magyarország Ausztriától s Isten jóvoltából és ő akaratukból hamarosan még függetlenebb lesz.

És minden azt mutatta – hogy neki van igaza. A horvát önérzetnél nincs fenthéjázóbb a világon. Hódítani, nevelni is kevés náció tud jobban. A királyné “Feri bácsi”-ja – bocsánat e menthető kis gúnyolódásért – szépen csinálta meg a dolgot a fehér lappal is! Csak idő kérdése, hogy Horvátország egészen a fejünkre nőjön. Ellene pedig nem tehetünk semmit. Ne áltassuk magunkat. Hiszen idehaza is csak azt tehetjük, amit legfelsőbb helyen kegyesen megengednek.

Ezekkel az impressziókkal került volt vissza Essegről a nagyváradi társaság. Mélységes elkeseredéssel beszéltünk magunk között ezekről a dolgokról. Pedig mi csak Essegig voltunk. Hátha még Zágráb tájékán fordultunk volna meg.

Hogy most a horvát öli a szerbet: fölfrissültek ezek az impresszióink. Micsoda nép! Háborítatlanul bánthat egy másik népet, mellyel teljesen egy faj s melytől csak történelmével és róm. kat. vallásával üt el. Soviniszta, vad indulatból. És ezt nekünk tűrnünk kell.

Kacagva olvasom a részben jámbor, részben nagyképű magyar lapokat. Csináljunk rendet Horvátországban! Tanítsuk meg a horvátokat! Csapjuk el a báni kormányt! Függesszük föl az autonómiát. Mentsük meg a magyar becsületet. Ugyan, ugyan, kérem. Hát tehetünk mi magunktól valamit? Hát önérzeteskedhetünk-e mi csak századrésznyire, mint a horvátok? Jellasics szobra erre mutat kardjával mifelénk. És én meg akarok írni egy igazságot. Elvégre valamikor ebben az országban republikánus lapokat is nyomtak s nyomhatnának esetleg ma is. Míg a Habsburg-ház politikája a régi marad, elégedjünk meg mi nagy örömmel, ha élni hagynak bennünket. Ne legénykedjünk! Ne játsszuk a hatalmas, önérzetes nemzetet!

Zsivió! Zsivió!
Üssük a szerbet! Üssük a magyart!
Mienk az ország! Bécs minket szeret! Zsivió! Zsivió!

Ady Endre, Nagyváradi Napló 1902 szeptember 5.

Forrás : https://mek.oszk.hu/00500/00583/html/ady29.htm

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA / CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN, DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN, NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Kalendárium

Honi tallózó

Külhoni tallózó