Európa szívéből
Nietzsche újratalált és újraálmodott Zaratusztrája (Zóroasztárja) a dolgok eredetijében a kereszténységnek nem is ellenképe, de sokkal inkább elletképe, eredete, lelki gyökérzete és mély, bölcs, királyi, „keleti mágus” rokonsága…
Gyalunk így ír NIETZSCHE ÉS A TÁRSADALOM cikkében : „Nietzsche filozófiája jó részben a pogány hellénizmusból fakadt és táplálkozott, ő az erőteljes, ős ösztönökre apellál, ezeknek adja az elsőséget az értelem fölött és ugyancsak Nietzsche a korlátlan egyéniség legmerészebb hirdetője.” (Az Új Század 1905. november) Bár Nietzsche hőse – ha kimondatlan is – ınkább a hellénizmus tısztaság-eszményképe a szkűtha – magyarul szıttya – eszményképe.
Majd egy évre rá (1906-ban) költeménnyel is tiszteleg a nagy német vallás-bölcselő prométheuszi veszte előtt:
Nietzsche Naumburgban
Egy árny kószál a parkban őszi estén,
Szánd meg s imádkozz érte jó keresztény,
Az égbe tört és pórul járt szegény.
Most vánszorog, jár körbe-körbe némán,
Nagy homlokán és kiégett szemén árny,
Nincs nála nyomorúbb e földtekén.
Mégis ti, kiknek a menny megigérve,
Ti jámborok, reám figyeljetek,
Hős és nemes e szánandó beteg !
A gondolatcsaták közt folyt ki vére,
S bár mennyetekre nem váltott jogot,
E földre onnan egy kis fényt lopott.
Nietzsche Naumburgban. – Először a Bácskai Hírlap 1906 május 6.-ai számában jelent meg, majd az 1963-as Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásában. Nietzsche atyjának elvesztése után ötéves korától Naumburgban nevelkedett, majd élete végén betegen ismét oda tért vıssza… Gyalunk e költeményében Nietzschét, mint mai, modern Prométheuszt (Προμηθεύς-t) mutatja meg, aki nekünk a mennyből „egy kis fényt lopott”.
Juhász Gyula később elmélyültebben tért vıssza keresztény magyar hitéhez, és vált a magyar népi vallásosságot leghitelesebben képviselő nyugatos költőnkké. Hellénisztikus – és soha nem mai hang-tévetegen „hellenisztikus” – alaphangú romantikája azonban végigkíséri, vıssza-vısszakacérkodva egész költészetét…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
