Egy ház

Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel
Nem ostromolta gőggel az eget,
Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon,
Öreg anyó volt, élt már eleget.
De nekem a szívembe vág a csákány,
Mely falait lebontja, mert nekem
E ház volt gyermekségem, ifjúságom,
E szürke ház volt színdús életem.

Ez alacsony tetők alatt magasba
Ó hányszor lendült homlokom, dalom,
Hány álom ringatott alvón, imetten
És háború zúgott s forradalom.
Itt éltem én, a gyermek, ki öreg volt
És aki mindig nagy gyermek maradt,
Itt sírtam én, mint ifjú, ki sosem volt
Fiatal s várt egy végső diadalt.
És innen néztem a szabad jövőbe,
Mint férfi, mikor nő, sors elhagyott
S a boldogtalan tegnapért cserébe
Köszöntöttem a szabad holnapot.

Itt virrasztottam álmaim fölött én,
Mint kapitány a süllyedő hajón,
A földet kémlelőn, mely ott dereng már
Egy új hajnalban. És majd hallgatom,
Hogy cseng a csákány, görnyed a gerenda,
Hogy dolgozik, ront, bont a faltörő.
Hogy épül álmon, harcon és kudarcon,
Egy élet romjain túl a jövő !

Juhász Gyula, 1926

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben pedig egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázásai sok hasonló kincsünket tönkretette. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte még ezt a pusztítást is. (Cserébe a honvesztő kommunistáink verték szét szép szögedi házát. A Tömörkény utcában !!!)

De Gyalunk úgy hitte az Ő szülőházánál meg a házánál vannak szentebb helyek, amelyek megmaradnak a Jövő Magyarságának Emlékezetében…

„Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s hire száll!”

Ábrándozott Juhász Gyula még 1922-ben (Tömörkény emléktáblájára), de alig több, mint negyven év múlva győzött „A múltat végképp eltörölni” sötét rémsége… az elvetemült bűnösök pedig büntetlenül élték le életüket, vagy még mindig a pusztító Vörös Terror eszméit osztják…

Tömörkénynek a városi házát szét is verte a pártos bugrizmus…

Ajánlott olvasmány :

TÖMÖRKÉNY HALÁLA NAPJÁN A HÁZA HELYÉN

Bontás… bontás… bontás…

Ez ma sem megy máshogy. Azaz hogy dehogynem !
Sokkal aljasabb, Város-ellenesebb magánérdekek tűntetik el ma Városaink Szép Arcát…

DARABONKÉNT ÁRULJÁK A NETEN A BONTÁSRA ÍTÉLT SZÉP, RÉGI, SZEGEDI HÁZAT

A Boldogasszony sugárút egyik ikonikus épülete örökre eltűnik. És használt építőanyagként hirdették meg. Több ilyen épület is hasonló sorsra jutott Szegeden az elmúlt időszakban

BEÉPÍTÉS MIATT ELTŰNHET A RÉGI MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK SZÍNHELYE

Bár a történelemórán még remélhetőleg mindenki tanul a középkori országgyűlések és hadrakelések színteréről, a Rákosmező pontos fekvése teljesen kikopott a köztudatból.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...