II. Ulászló – ragadványnevén Dobzse László, lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský – 1456 március 1.-jén született Krakkóban…
 Jagelló-ház lengyel királyi herceg, egyebek mellett cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. IV. Kázmér lengyel király és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia.

A korabeli Közép-Európa egyik legbefolyásosabb vezetője, aki már cseh királyként bizonyította rátermettségét az uralkodásra, de a magyar trón megszerzését is sikeresen könyvelhette…
Mátyás 1490 áprilisi meggyilkolása után öten pályáztak a magyar trónra: Mátyás törvényesített fia, Corvin János, Mátyás második felesége, Beatrix királyné, I. Miksa német király, János Albert későbbi lengyel király és bátyja, Ulászló. Minden trónkövetelő mögött jelentős támogatottság állt, ennek ellenére Ulászló gyorsan megnyerte magának a magyar urak többségét, Beatrixot feleségül vette, Corvin Jánost pedig hűségre eskette, így 1490 nyarára sikeresen elismertette magát Magyarország királyának.

Székhelyét Budára tette át és onnan kormányozta királyságait.

1516 március 13.-án húnyt el Budán…

Minden magyarnak illendő emlékezni rá, ahogyan Petőfi is emlékezett…

DOBZSE LÁSZLÓ

Dobzse László őfelsége
Magyarok királya
Nem hiába hogy cseh volt, de
Hej csehűl is álla.

Parancsolni nem szeretett,
Nem is értett hozzá,
S hogyha értett vón is, szavát
Nem fogadt’ az ország.

Üres volt a feje néki,
Üresebb a zsebje,
Egy keserves polturáért
Könyökig vájt benne.

Ruháján a moly s az idő
Megrágta a prémet,
Mely szinű volt? nem lehetett
Tudni, csak ugy rémlett.

Parasztfolttal csapta pofon
Csizmáját a varga,
Rozsdás volt a sarkantyúja,
Ferde volt a sarka.

Kamrájában az egerek
Semmi kárt sem tettek,
Mert biz ott a legjobb szándék
Mellett sem tehettek.

Pincéjében oly bőséggel
Állott a sok jó bor,
Hogy egy gyüszűnyi sem telt a
Legnagyobb hordóbol.

Ha éhezni méltóztatott
Király őfelsége,
Egyik-másik alattvaló
Hítta meg ebédre.

De nem bánta ám meg, aki
Meghivá ebédre,
Őfelsége kegyelmesen
Gróffá tette érte.

Szegény király, szegény király…
De vigasztalódjál,
Még szegényebb királyok is
Lesznek, mint te voltál. –

Dobzse László őfelsége
Magyarok királya
Nem hiába hogy cseh volt, de
Hej, csehűl is álla!

Pest, 1848. június

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...