Európa szívéből
Az éveket, a messze, messze szálló
Szép éveket, Uram, ki hozza vissza ?
Vagy várja őket Örök Kikelet ?
Szerelmemet, a messze, messze illant
Szűz Csodaszarvast, Uram, hol lelem meg ?
Vagy várja őt is egy Örök Csalit ?
A bánatot, a messze, messze elment
Szent felleget, Uram, hol látom újra ?
Vagy várja őt is Örök Üdv Ege ?
Az Életet, a messze, messze tévedt
Víg életet, Uram, még megtalálom ?
Vagy tán a Fájdalom, csak az Örök ?
Először a Magyarság 1923 július 29.-ei számában jelent meg.
Juhász Gyula Testamentom (1925) kötetében (95.o.) is méltán szerepelt…
Juhász Gyula utóbb beválogatta a Hárfa (1929) kötetébe is (130.o.).
Később közölte a Szegedi Szemle 1929 december 31.-ei száma is…
Régi szokása szerint a kispapból lett nagy költő, a Bánat Költője…
Nagy Kérdéseit az Úrhoz intézi…
Mégis… őshintünk alapelemét a Szűz Csodaszarvast ki nem hagyja e fohászából sem !
Érdemes elmerengeni a tanulságain ma e költeménynek, éppen a 100. születésenapján…
Hasonló kérdések két másik versében is fölsejlenek :
Kérdés Kérdések – Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
