Európa szívéből
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
Góg és Magóg : a Bibliában szereplő, Istentől elhagyott pogány népek fejedelmei. Anonymus szerint Magógról nevezték el a magyar népet. Ady Bilek cikkében a következőket írja : „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti”
Verecke : a Vereckei-szoroson tért Magyarországba honfoglaló Hétmagyar.
Dévény : a Történelmi Magyarország nyugati kapuja. Dévénynél (t)ér a Duna magyar területre…
Vazul : Árpád-házi herceg, aki összeesküvést szított Szent István ellen. Büntetésül István megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett, fiait pedig száműzte.
Pusztaszer : Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötött a Hétmagyar (vezér) vérszerződést, itt tartották meg az első törvénykező gyűlést is. Föltételezett helyén állították fel a millennium évében, 1896-ban az Árpád Emlékművet. Mivel az idegen alnyalástól mentes, hazafias ellenzéki koalíció előszeretettel hivatkozott az ősmagyar múltra, a hazát bátran áruló Ady szemében az örökkön magyar Pusztaszer az elmaradottság jelképe lett.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
