. .
Böngészés: Holokauszt
Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha,Amíg magyar lesz és emlékezet,Jog és igazság, becsület, remény,Hogy volt nekünk egy országunk e földön,Melyet magyar erő szerzett vitézül,S magyar szív és ész tartott meg bizony.Egy ezer évnek vére, könnye ésVerejtékes munkája adta megSzent jussunkat e.
Nem jártam én soha Dunán túl,Hol Kupa, Vata elesett,Hol lankás dombok koronázzákAz alkonyvéres egeket. Én a Tiszának és MarosnakSzögében élek álmodón,Hol Attila, Ajtony robogtakValaha vemhes táltoson.
E koronavírus-terhes időkben, míg saját lelki koszorúinkat fonogatjuk fonnyadtan, betegesen, érdemes a tűnt idők tömeggyilkosainak természetrajzával is megismerkedni… Rettegni ?! Ugyan ! Fontosabb inkább tisztába tenni: Mi kell a túléléshez ?! Némi fokhagyma, gyömbér, Szent-Györgyi vitamin, no meg jó kedély ! „A mostani járvány ellen a legjobb szer a jókedv,. .
E koronavírus-, de inkább koszorúvírus-terhes időkben érdemes a tűnt idők tömeggyilkosainak természetrajzával is megismerkedni… Rettegni ?! Ugyan ! Mi kell a túléléshez ?! Leginkább jó kedély ! „A […] járvány ellen a legjobb szer a jókedv, gondtalanság, életvidámság, mert a betegség csak a borult embert meri megközelíteni.” (Krúdy Gyula, 1933). .
A mai nap a Doni Vész, így az emlékezés napja! Don kanyarban elesett atyáinkra, öregatyáinkra… a magtalanul elveszett Magyar Fiakra emlékezünk… Nekünk, magyaroknak csak ennyi maradt a lelkileg is kifosztott csonkországunkban. De az emlékezés megtartó erejét nem szabad alulbecsülnünk! Ebben rejlik a jövendőbeli győzelmünk, Magyar Föltámadásunk minden reménye.





Európa szívéből










