A vandálok elfoglalják Karthágót

Mag (október) hava 29.-én

439-ben e napon a vandálok elfoglalták Karthágót…

A Karthadasti tenger azaz a Földközi tenger nyugati fele, amelyet hajdan Qart-ḥadašt (Karthágó) népe uralt, ezzel teljességében a vandálok befolyása alá került… Qart-ḥadašt púnul az „Újváros”.

A legbájosabb sémmi nép fővárosát kátói barbarizmussal az utolsó álló falig lerombolták… A félezredév múlva ide, a púnok örökére beköltöző népet pedig a magukat „művelt”-nek valló rómaiak nehezen viselték… Későbbi római fosztogatásaik nyomán mocskolódva csak „vandál”-nak nevezték az összes hozzájuk hasonló(an) hódítót meg fosztogatót… és végül e szóhasználatot mind e mai napig veleinkbe gyökereztették…

Azóta a „vandál” csak szitokszóként él az európaiak, majd a világ ajakán…

Azt azonban egészen ritka, hogy a vadul vandálozók tudnák : A keleti germán vandálok nevét őrzi a mai Andalúzia tájegysége, amelyet eredetileg az arabok (mórok) a vandálokra utalva al-Andalúsznak neveztek el. A vandálok itt telepedtek le, mielőtt Afrikába vándoroltak…

A vandálok népe az 5. század folyamán vette birtokába a Római Birodalom észak-afrikai területeit.

Iordanes A gótok története (Mommsen szerint Getica) műve szerint a hasdingi vandálok I. Constantinus uralkodása idején kerültek konfliktusba a gótokkal. Akkoriban a vandálok azon a területen éltek, amit később a gepidák vettek birtokba; itt „keletről a gótok, nyugatról a markomannok, északról a hermanariak, délről pedig a Hister (Duna) vette körül őket.” A vandálokat Geberik gót király támadta meg, és a csatában a vandál király, Visimar is elesett. A vandálok ezután Pannoniába vándoroltak, ahol I. Constantinus (330 körül) a Duna jobb partján földet adott nekik; itt körülbelül hatvan évig éltek. Innen 400-ban vagy 401-ben – valószínűleg a hunok elől menekülve – Godigisel király vezetésével és szövetségeseikkel (az alánokkal és a szvébekkel) nyugat felé vándoroltak. Később a silingi vandálok egy része is csatlakozott hozzájuk. Ebben az időben a hasdingi vandálok már fölvették a keresztény hitet. Valens császár uralkodása idején (364-378) tértek át az arianizmusra, mely ellentétben állt a keresztény vallás hivatalos Szentháromság-fölfogásával. Az ariánus hit követői között volt Stilicho, Honorius császár egyik befolyásos embere is.

406-ban a vandálok Pannoniából a Duna mentén különösebb nehézség nélkül nyugatra vándoroltak. 406. december 31-én vagy 407. január elsején a vandálok, az alánok és a szvébek Mainz térségében átkeltek a befagyott Rajnán. A túlparton a rómaiak száli frank szövetségesei (foederati) állták az útjukat. Bár későbbi források szerint a vandálok királya, Godigisel is elesett, a vandálok az alánok segítségével sikeresen legyőzték a frankokat. A vandálok és szövetségeseik megszállták a birodalomhoz tartozó Germania provinciát, majd végigvonultak Gallián. Ekkor dúlták föl Trier, Worms, Strasbourg és Rheims városát, valamint más településeket. Godigisel fia, Gunderik vezetésével a vandálok délnyugat felé vonultak, megszállva Aquitaniát.

A három szövetséges nép (vandálok, alánok, szvébek) egyaránt a Pireneusi-félszigeten fejezte be a hosszú hadjáratot. Ott letelepedtek, és királyságokat alapítottak. A szvébek a mai spanyol Galicia területén, a hasdingi vandálok a mai Portugália északi részén, a silingi vandálok pedig a mai Andalúzia területén, amely róluk kapta a nevét. Ezek az új államok rövid életűeknek bizonyultak, a nyugati gótok (vizigótok) nyomásának csak a Szvéb (sváb) Királyság tudott hosszabb ideig ellenállni.

429-ben Bonifatius Afrikába hívta őket, hogy támogassák a Római Császárság elleni hadmozdulatait, és ettől az időponttól számítjuk a Vandál Királyság létezését is. Bonifatius hamarosan kiegyezett a Római Birodalommal, de a vandálok Afrikában maradtak, és ezt tudomásul véve 435-ben a Hippói béke(kötés) alkalmával letelepedési egyezményt is kötöttek velük. A Vandál Királyság végleges területe 442-ben alakult ki: a királyság központja Karthágó lett, és az új foedus szerződés értelmében hozzá tartozott Proconsularis, Tripolis és Numidia is.

A vandálok és alánok uralmát végül a bizánci beavatkozás döntötte meg: mintegy száz évvel afrikai királyságuk alapítása után, 533-ban I. Iusztinianosz elérkezettnek látta az időt, hogy nagyszabású hadjáratot indítson nyugat felé, az univerzális birodalom helyreállításának érdekében.

Bizáncnak politikai, vallási és stratégiai érdekei voltak a vandálok elleni támadás megindítására: a bizáncbarát Hilderiket Gelimer megfosztotta trónjától, és megölte. Ez jó ürügyet nyújtott Bizáncnak a támadás elindítására. Emellett az ariánus vandálok módszeresen üldözték a többi keresztényt, akik közül sokan a Bizánci Birodalomban kerestek menedéket.

I. Iusztinianosz előzőleg 532-ben békét kötött I. Huszrau perzsa nagykirállyal, hogy biztosítsa a keleti határt. Érdemeinek elismeréseként I. Justinianus kinevezte Belisariust a vandálok elleni szárazföldi és tengeri expedíció élére 533-ban.

533 nyarának végén Belisarius 18 ezer emberével partraszállt Leptis Magna városának közelében, ahonnan a part mentén haladt tovább Karthágó felé. Tíz mérföldre Karthágótól Gelimer és Belisarius erői végül az Ad Detiumi Csata‘ban csaptak össze 533. szeptember 13-án. A csata csaknem bizánci vereséggel zárult, Belisarius seregei megfutamodtak, azonban Gelimer az üldözésük helyett a csatában elesett testvére, Amatus temetésére foglalkozott. Ez időt adott Belisariusnak, hogy rendezze sorait. Ezután ellentámadásba ment át és legyőzte Gelimert, majd elfoglalta Karthágót. A tricameroni csatában aratott bizánci győzelmet követően 534 elején a Monte Papuán Gelimer megadta magát. Észak-Afrika régi római provinciái visszakerültek a Birodalomhoz. Érdemei elismeréseként Belisarius diadalmenetben térhetett haza Konstantinápolyba. Ez volt a Római Birodalom történetének utolsó diadalmenete, melynek során bemutatták a jeruzsálemi templom vandáloktól visszaszerzett kincseit. A helybéli berberek egészen 548-ig gerilla-hadviselést folytattak a bizánciak ellen, mindhiába: a tartományt sikerült tartósan a Keletrómai Császársághoz csatolni.

Ehhez ajánlott olvasmány :

A vandál nyelv a gót nyelv legközelebbi rokonának sejtett kihalt ókori germán nyelv. Gyakorlatilag semmit sem lehet tudni a nyelvről, mind a mai napig ismeretlen a szókincse, kiejtése és jellege. Ismert néhány vandál eredetűnek tartott személy-, illetve földrajzi név. Ezek azonban az évszázadok során különféleképpen alakultak, tehát nem árulhatnak el sokat a nyelvről. Az egyetlen jelentős és máig használatos kifejezés, amely a vandálok történelmi jelenlétére utal, Andalúzia, amely az arabból átjött Al-Andalus névből van, jelentése Vandálország, avagy a Vandálok Földje, Vandálföld.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...