Anakreontika

Anakreón öreg volt,
De tenger, ég derűje
Ragyogta által őszét.
Vitéz Mihály szegény volt,
De szabad vidámság
Megaranyozta sorsát.
Én tűnő éveimmel
S növekvő gondjaimmal
Az alkonyi fenyéren
A végeken bolyongok,
Nincs vélem ifju Érosz
S a gyönyörű szabadság.
De gondban és igában
Mégis, mégis szivemből
Kitör az ősi jókedv,
És habzó aranyával
Arany napot köszöntök,
Mely másokat ragyog be
S talán síromra téved.

Juhász Gyula 1913

Kéziratosan maradt fönn a Kilényi-gyűlyteményben (a Forgács-Fenyő kézirateggyüttesben a Római módon meg a Tristia kézirataival eggyforma lapon), kötetben először csak 1963-ban szerepelt a Juhász Gyula összes verse kritikai kiadásában.

Meglepő módon ez a verse csak itt lelhető föl a világhállón, hiszen még a MEKből, azaz a(z Országos Széchenyi Könyvtár) Magyar Elektronikus Könyvtár(á)ból is kimaradt (máig sincsen benne).

Anakreón azaz a Teószi Anakreón, vagy Téioszi Anakreón (Ἀνακρέων ὁ Τήϊος) a te(i)ószi költő gyakran hibásan írott neve hosszú záró „ó”(megá)val helyes. Legtöbb hitelesnek hihető verse a 60-eggynéhány költeményből álló Anakreonteia (Ἀνακρεόντεια) gyűjteményben maradt fönn.

Anakreontika: az Anakreón modorában írt, a bort és a szerelmet dicsérő hatvan ókori költemény együttese; ill. az ilyen szellemű újkori, főleg a rokokó idején divatozott költői irányzat. Nálunk a leghíresebben Csokonai művelte…

De lássunk hát egy eredetit!

ἄγε δηὖτε μηκέτ’ οὕτω
πατάγωι τε κἀλαλητῶι
Σκυθικὴν πόσιν παρ’ οἴνωι
μελετῶμεν, ἀλλὰ καλοῖς
ὑποπίνοντες ἐν ὕμνοις.

age déüte méket’ houtó
patagói te kalalétói
Szküthikén poszin par’ oinói
meletómen, alla kaloisz
hüpopinontes en hümnoisz

u u – u – u – – anakreontika (παριωνικόν)
u u – u – u – – anakreontika (παριωνικόν)
u u – u – u – – anakreontika (παριωνικόν)
u u – u – u – – anakreontika (παριωνικόν)
u u – – u u – – ión(i) dimeter (Ἰωνικῶν γένους)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...