Európa szívéből
Az élet hegyén
Mondotta Jézus : „Le a völgybe nézz !
Ott vergődik a fáradt szenvedés.
Míg könny pereg, vér foly, míg ide téved
Egy tétova sóhaj : én addig élek ! ”
Így szólt Zaratusztra : „Fönn a hegyen
Vívódik a Nagyság, bús idegen,
Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide téved
Egy pogány ujjongás : én addig élek ! ”
És monda Jézus : „Míg ide jutott,
Miért borult el fényes homlokod ? ”
Szólt Zaratusztra : „Titkos szenvedésben,
Melyet meggyilkolt az én büszkeségem !
De a te lelked szomorú miért lett,
Szomorú mindhalálig ? ”
És Jézus szól, míg szava könnyre válik :
„Az öröm miatt, amit megölt hitem !
És ahogy nem ért bennünket senkisem… ”
Az élet hegyén – Először a Budapesti Napló 1905 október 22.-ei számában jelent meg. İtt az utolsó sor végén fölkiáltójel van(!), utóbb meg hármaspont… A költő első verseskötetébe (Juhász Gyula Versei 1907. 31. o.) is beválogatta.
Kora jelentős gondolkodóihoz hasonlóan Juhász Gyulát is megérint(h)ette a gondolat, hogy a keresztény hit megöli a természetes életörömöt.
A Zóróasztár-kutatások vélhetővé tették, hogy a próféta Kr. e. 1500 ill. Kr. e. 1000 táján, vagyis Jézüs előtt legalább egy évezreddel élt. Jézüs az Evangelionok előtt rejtett 18 (talán 20) esztendejében Zarathus(z)tra aveszta nyelven Zaraθustra – görögül Zóroasztrész (Ζωροάστρης), a középperzsa Zardust mai perzsául Zártost (زرتشت) – szıttya (szkütha) vallásalapító mágus-köreiben időzhetett a csodatevést tanulva…
Jézüs tanítását költőnk lelkében meg e költeményes képben szembesítette Zarathusztráéval (Talán Kr. e. 630 – kb. 553) azazhogy a „pogány perzsa”-’nak olyan „korszerű” követőjével, tolmácsolójával, mint a keresztény tanítások nagy ítésze, Friedrich Nietzsche (1844-1900) hitelveivel.
Nietzsche újratalált és újraálmodott Zarathusztrája (Zóroasztárja) a dolgok eredetijében a kereszténységnek nem is ellenképe, hanem sokkal inkább elletképe, eredete, lelki gyökérzete és mély, bölcs, királyi, „keleti mágus” rokonsága…
Gyalunk egy hónapra rá így ír NIETZSCHE ÉS A TÁRSADALOM cikkében : „Nietzsche filozófiája jó részben a pogány hellénizmusból fakadt és táplálkozott, ő az erőteljes, ős ösztönökre apellál, ezeknek adja az elsőséget az értelem fölött és ugyancsak Nietzsche a korlátlan egyéniség legmerészebb hirdetője.” (Az Új Század 1905. november) Bár Nietzsche hőse – ha kimondatlan is – ınkább a hellénizmus tısztaság-eszményképe a szkűtha – magyarul szıttya – eszményképe.
Majd egy évre rá (1906-ban) költeménnyel is tisztelgett a nagy német vallás-bölcselő prométheuszi veszte előtt: Nietzsche Naumburgban címmel… Ugyanezen esztendőben Edvard Munch is lefestette Őt.
Nietzsche főműve, az Ím ígyen szóla Zarathusztra lehetett legnagyobb hatással költőnkre.
Maga Nietzsche írta Ecce homo című önéletrajzi írásában, hogy Zarathustráját el tudná képzelni akár zenedarabként is. Richard Strauss valóra is váltotta ezt az álmát 1896-ban az azonos Also sprach Zarathustra (İmigyen szóla Zarathustra) című szümphonikus költeményével.
Ahogyan a zeneszerző Richard Strauss maga írta: „Zenébe kívántam átültetni az emberiség fejlődésének eszméjét a kezdeti primitív szinttől a valláson s a tudományon keresztül, Nietzsche emberfeletti ember fogalmának megfelelően. A szümphonikus költemény Nietzsche géniuszának hódol, s ez a géniusz az İmigyen szóla Zarathustra című könyvben mutatkozik leginkább meg.” Az 1902-es magyarországi bemutatóról az ıfjú Bartók Béla is elragadtatással nyilatkozott.
Ajánlott még :
NIETZSCHE NAUMBURGBAN
Nietzsche újratalált és újraálmodott Zaratusztrája (Zóroasztárja) a dolgok eredetijében a kereszténységnek nem is ellenképe, de sokkal inkább elletképe, eredete, lelki gyökérzete …
ÖRÖKKÉ – PER OMNIA SAECULA
İdőn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen...
Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
İdőn, teren túl …
Vak semmi tátong végtelen
És álmodik az İsmeretlen.
Olvasói hozzászólás :
Bizony vannak erre a meghökkentő állításra azóta is közvetett és közvetlen bizonyítékok.
Könyv ajánlóm dr. Ahmed Osman-Kiűzetés Egyiptomból című könyve, amelyben arra a következtetésre jut, hogy Jézus Krisztus két személy volt. Először említsük meg a történelmi Jézust, akit Tut-anch-Amon -ként azonosít és bizony az édesapját, IV. Amenhotepet, a későbbi Ehnatont pedig Mózesként.
Ez utóbbiban én is biztos vagyok, mert Ehnaton tevékenysége tökéletes összhangban van Mózesével.
Sőt a fáraó édesanyja bizonyítottan héber származású.
Visszatérve Jézushoz: egyrészt az időszámításkor még nem létezett Názáret nevű helység, viszont volt egy názáreti nevű szekta a környéken, másrészt pedig nincs sem régészeti, sem bizonyított irodalomtörténeti bizonyíték Jézus hús-vér létezésére ebből a korból, Osman is azt taglalja és bizonyítja, hogy ez a Jézus egy szellemi, hitbeli, megfoghatatlan lélekként volt jelen akkor.
Végülis az evangéliumok sem bizonyítják a hús-vér Jézus alakját ebben a korban.
Az időszámításokról röviden: i.e. 1353 körül élt Ehnaton, az ő gyermeke volt Tut-anch-Amon.
A jelenlegi időszámításunk 30-as éveiben vitte a jézusi tanítást Róma felé Péter, 70-es években pedig Pál indult észak-kelet felé.
Osman könyvei sokat segítenek a megértésben.
üdv : Sebesi Sándor
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
