László Gyula : A szláv Kárpát Medence hazugsága…

Kikelet (március) hava 14.-én…

1910-ben e napon született László Gyula történész régészünk († 1998)

Szülinapjára ajánlott tanulságos értekezés :
László Gyula a szláv Kárpát Medence hazugságáról …

…és az onogurok 670-es népéről

László Gyula cáfolta és tagadta a történeti nyelvészek népességében (ethnikailag) többé-kevésbé egységes, kis létszámú közösségről, az uráli/finnugor nyelvű ősnépességről és a jól körülhatárolható őshazáról szóló elképzelését. A régészet és a néprajz nyújtotta tapasztalatok alapján ilyen, kis területen sűrűn élő, primitív néptömeg elképzelhetetlen. A halász-vadász-gyűjtögető fokon egy kisebb család eltartásához is igen kiterjedt terület szükséges, méghozzá folyópartokon és tópartokon, mert az erdő csak korlátozottan szolgál forrásként. Példája ennek épp a mai obi-ugorok kis települései is 20-30 kilométerre vannak egymástól.

László Gyula elveti ősnép felbomlására épülő, szétvándorlásos nyelvfejlődési modellt is, amely szerint a lassan nyugat felé húzódó ősnépességről nagyobb néprészek szakadtak le, s végeredményben ezek képeznék a későbbi obi-ugor, permi, volgai és keleti-tengeri finn nyelvi tömbök alapját. Kiemeli, hogy a feltételezett vándorlással érintett területek – az erdős vidék déli pereme – eléggé ismertek régészetileg, és ilyen keletről nyugatra, vagy egyesek szerint nyugatról keletre történő vándorlást nem lehet nyomon követni.

László Gyula elismeri, hogy az uráli/finnugor nyelvű népek nyelveinek rokonságát. Viszont, ha az uráli népek ősei sosem élhettek együtt egykor kis területen, tömören, akkor nem ezek szétvándorlása magyarázza a ma nyelvláncban elhelyezkedő finnugor népek nyelvi rokonságát…

A másféle magyarázat máig is várat magára…

László Gyula művei

• Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja. Kolozsvár, 1942
• A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár, 1943
• A honfoglaló magyar nép élete. Kolozsvár, 1944
• A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Budapest, 1946
• Lehel kürtje. Budapest, 1953
• Études archéologiques sur l’histoire de la société des Avars, 1955
• Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, 1961
• Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967
• Az ősember művészete. Budapest, 1968
• A népvándorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1970
• A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. Budapest, 1973
• Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Élet a Kárpát-medencében a magyar államalapításig. Budapest, 1974
• A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard. Cumania IV., 1976
• Régészeti tanulmányok. Budapest, 1977
• A nagyszentmiklósi kincs. (Társszerző.) Budapest, 1977
• Művészetről, művészekről. Írások a képzőművészetről. Budapest, 1978
• A „kettős honfoglalás”. Budapest, 1978
• „Emlékezzünk régiekről”. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Budapest, 1979
• Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. Budapest, 1981
• 50 rajz a honfoglalókról. Budapest, 1982
• Számadás népünkről. Budapest, 1986
• Árpád népe, monográfia. Budapest, 1988
• Őseinkről. Budapest, 1990
• Arckép és kézírás. 1–2. Köt. Veszprém, 1992
• A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993
• A zuevói temető; előszó Fodor István; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1993
• 1910-ben születtem… Egy a XX. századot végigélt magyar ember emlékezései; műmelléklet Kodolányi Sebestyén; Életünk Szerkesztősége–Magyar Írószövetség Nyugat-magyarországi Csoportja, Szombathely, 1995 (Életünk könyvek)
• A honfoglaló magyarok. Budapest, 1996
• Ex libris. Mesterségem: régész. Budapest, 1996
• Góg és Magóg népe. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix, Budapest, 1996 (Örökségünk)
• The Magyars. Their life and civilisation (A honfoglaló magyarok); angolra ford. Timothy Wilkinson; Corvina, Budapest, 1996
• Múltunkról utódainknak 1-2.; Püski, Budapest, 1999
• Erdősi Katalin–László Gyula: Amikor beáll a csend. Pesthidegkúti emlékkönyv; Pesthidegkút Alapítvány, Budapest, 2000
• Találkozásaim. Beszélgetések a kortársakkal; Szabad Tér, Budapest, 2003
• A „kettős honfoglalás”; 2. jav. kiad.; Helikon, Budapest, 2004
• Das awarenzeitliche Gräberfeld in Csákberény-Orondpuszta; szerk. Szentpéteri József, németre ford. Albrecht Friedrich; MNM–MTA BTK Régészeti Intézet, Budapest, 2015 (Monumenta Avarorum archaeologica)
• Kőhalomtól Nagyváradig. Pesti Vigadó, 2017. február 6–március 19.; szerk. László Zoltán; Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 2017
• Magyar régészek a háborús Kijevben. Fettich Nándor kijevi naplója és László Gyula naplótöredéke; sajtó alá rend. Fodor István; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2018
• Régészeti tanulmányok az avar társadalom történetéhez; Püski–NMI, Budapest, 2019
• Kortársak. Válogatás László Gyula régészprofesszor író- és költő kortársait megörökítő rajzaiból. Klebelsberg-kastély, Emlékház. Budapest, 2020. július; szerk. Albrecht Beáta; Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány, Budapest, 2020

Ajánlott még :

GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN…

EMESE ÁLMA – 100 ESZTENDEJE

Ajánlott olvasmány még könyvben :

Egy hihetetlen munkabírású és kimondottan termékeny kutató, pap, levéltáros hagyatékának gyűjteményes kötetét tartjuk a kezünkben. Sok más mellett, elévülhetetlen az, amit a magyar mitológiakutatás terén letett az asztalra. De ezen túlmenően nagyon széleskörű kutatások tömegét hagyta az utókorra.

Ez a kötet Kandra Kabos eme szerteágazó munkásságának állít emléket, egyszersmind összegyűjtve az itt-ott kallódó, de a Szerzőhöz köthető nagyobb és kisebb történelmi tárgyú munkákat.

Idézetek Kandra Kabos előszavából:
„Az ős hitrege-tan egy nemzet esze- és szívejárásának föliratos emlékköve, s egyszersmind jelleme- és lelkületének kidomborodása. Valamely ősnép sem rosszabb, sem jobb, mint nemzeti istenei, vagy megfordítva: istenei jóság tekintetében nem különbek nálánál.

Mythologiánk alapvető szent-írásául a finn „Kalevalá”-t fogadtam el, mint amely néphagyomány-töredékeinkkel egykorú, s e mellett tisztább is, vegyületlenebb is. Azt hiszem, hogy még egyszer mythologiát írva, Ipolyi sem tenne másként; avagy ha ezt tette volna, nem annyi sok kifogásolni valóra talált volna benne a kritika.

A magyar hitregék könyvét veszi itt a szíves olvasó. Habár fogyatékosan, az ősök hitvallásának és szent meggyőződésének elveszett könyve került meg benne: de már mint szentírás, hanem mint – regekönyv.
Az eredetit, ősi hitvallásunknak a nép ajkára bízott tisztes könyvét, ezeréves nemzeti viszontagságok lapokra, sőt sorokra széttépte. Szerte szállongó foszlányait összeszedegettem és szövétnekül szánta Géniuszunk elhomályosult világa felé. Összegyűjtöttem azokat teljes buzgalommal, hazafiúi lelkesedéssel, ha talán – nem is a kívánt sikerrel.
Nehéz egy munka, beismerem. Mert mit sem nehezebb írni, mint népies – és nem tudós – mythologiát és benne a hallgatásra kárhoztatott nemzeti szellemet megszólalásra bírni, miután annak egykoron bővizű forrása: a hagyomány részint, mondhatni, teljesen kiszáradt; részint oly egyvelegesen szivárkozik, hogy nem csupán gyűjtése ad gondot, hanem átszűrése jár még csak sok fáradsággal!

és…

„Volt isten, vagy voltak istenek az ótörök időkben?” – teszi fel a meghatározó kérdést a kötet egyik tanulmánya. A török mitológia kutatása egészen a közelmúltig elhanyagolt területe volt a tudománynak, és most először született olyan átfogó igényű munka, amely részletekbe menően mutatja be az ősi török mitológiát. A szerzők véget kívánnak vetni a terminológiai problémáknak, és rendszerezett módon dolgozzák fel a török mitológiát és a régi török hitvilágot. Álláspontjuk szerint a törökök egyistenhívők voltak, és ebből nézőpontból kiindulva vizsgálják a mitológiai szövegekben szereplő „panteon, istenek, istennők, istenszerű lények, félistenek” stb. kifejezések helyes, illetve helytelen értelmezését. A könyv bevezetést és hét fejezetet tartalmaz. Ha az itt olvasható írások különálló cikknek tűnnek is, közvetetten mind összefüggenek.

A régi török hitvilág bemutatása számunkra, magyarok számára kiemelten fontos, hiszen a honfoglalás előtti intenzív magyar-török érintkezések folytán olyan hasonlóságokra és párhuzamokra bukkanhatunk, amelyek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy tisztábban lássuk őseink hitvilágát, hiedelmeit és gondolkodásmódját.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...