A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány vándorkiállítása az 1944-45-ös délvidéki magyarírtás 70.-ik évfordulója alkalmából, az áldozatok tiszteletére készült.
A kiállítás huszonegy tablón mutatja be a délvidéki magyarokat ért népírtás történetét. A rendkívül látványos és olvasmányos, rövid és tartalmas mondatokba összefoglalt szöveganyagot gazdag képanyag egészíti ki. A kiállítás vázát alkotó visszaemlékezések közé beszúrt és kiemelt történelmi tények segítségével mutatják be az 1944-45 évek fordulóján történt tragikus eseményeket.
Tömörkény lócáján ülök, üldögélek, Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.
Kavarog az élet, ám a Tisza ballag, Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.
Kikelet készül kinn és az alkonyatban Hajnali derű és boldog bódulat van.
Felhők csodálkozva a Tiszába néznek, Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.
Tömörkény lócáján darvadozva árván, Ámulok az élet örök egy csodáján.
A Versös Város – Versös Szöged tervezet keretében a Szögedi Védegylet (Szegedi Városvédő Egyesület) e költemény elhelyezését valahol a Tömörkény Gimnázium tájékán, a Tiszai mellvéden, vagy valahol Tömörkény lerombolt háza helyén (kőlócán) tervezi. Persze kedvelt borozójuk helye, ahol ma a Sellő-ház áll szintúgy megfelelő hellyszín lehet… Verseink szaporításával a Versös Városban – Versös Szögedön – idővel akár további Tömörkény-lócáknak is hellyet lelhetünk…
Tömörkénynek – ha városi házát szét is verte a pártos bugrizmus, – tanyai menedékét (apósa tanyáját) Zákányszék határában, a Sebőkhögyben még megmenthetnénk tanya(s)i Tömörkény Emlékháznak. Ajánlott olvasmány: Péter László – A Sebőkhögyben (A szerette város, 1986.)
Városi háza helyén pedig – míg újjá nem építjük – álljon ott Tömörkény lócája! A reá emlékező, darvadozó költeménnyel…
A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN
Európa szívéből
