Európa szívéből
Karácsony kiteljesedtén… Itt az idő, hogy melengessük meg szeretetünkben a ma fagyos terrorban élő Kárpátalján rekedt testvéreinket is ! Ők bizony, ma ránkszorulnak…
Egyszer majd mi is szorulhatunk Rájuk…
Ha most nem segítünk nekik a bajukban, úgy mi sem érdemeljük, hogy mások rajtunk segítsenek…
A sanyargatott Kárpátalját és a máig megszállás alatt élő Erdélyt is hazahozó angyalka tisztasága hozzon fényt és békességet minden igaz magyar honfitársunknak !
Sajó Sándor
Karácsonyi ének
Akkoron csillag gyúlt az égre
És rásugárzott a vidékre,
És Betlehem fölött megállván,
Egy rongyos istálló homályán
Tündöklött már a Glória:
Ott ingecskében, szép fehérben,
Feküdt a jászol szent ölében
Az Isten egyszülött Fia…
A hír bejárta a világot,
És jöttek bölcsek és királyok
És együgyűk és pásztorok:
Ott minden lélek egyetérzett
És sírt és álmélkodva nézett
És boldogan fohászkodott:
Örömöt hozván az embernek,
Dicsőség légyen az Istennek!
Ó betlehemi égi csillag,
Világmegváltó Szeretet!
Lásd, én is várlak, várva hívlak:
Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet!
Lásd, sírva vár egy csonka ország
És gyásza fátylát lengeti,
Ó szánd meg népe árva sorsát
S hozz végre örömöt neki:
Jöjj újra úgy, mint azelőtt,
Hozz duzzadt ágú friss fenyőt
A Tátra s Erdély erdejéből,
Az elrablottból, – a mienkből!
Ó, neked lehet és szabad, –
Neked nem állja utadat
Oláh Heródes, se cseh zsandár,
Mert a te utad magasan jár,
Te angyalként jársz, égi szárnyon,
Te átrepülhetsz a határon,
Mindenhová és mindenhonnan, –
Te sohsem voltál Trianonban…
Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,
És igazságot hozz magaddal,
És sok játékot hozz nekünk, –
Mindent, mit vágyunk álmodott:
Sok trombitát és sok dobot,
És sok-sok puskát, kardot, ágyút,
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,
Hozz hírt, amelynek hallatára
Itt minden szemek fölragyognak,
Boldog Karácsonyt valahára
Szegény-bús-árva magyaroknak!
A Kárpátalja terképe még a kommunista meg a rasszista ukrán népirtások, a hungarocidiumok előtt…
Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13. – Budapest, 1933. február 1.) költő, tanár, drámaíró, tankerületi királyi főigazgató, az MTA levelező tagja.
Hazafias költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki lapok, folyóiratok. A Magyarnak lenni verseskötetében A vén bolond (1923) versében jelent meg először az a verssor, amely azóta szállóigévé vált:
Gyáva népnek nincs hazája !.
Művei
- Fiatal szívvel (versek, Bp., 1898)
- Útközben (versek, Bp., 1904)
- Zrínyi György házassága (történelmi vígjáték, bemutatta a Nemzeti Színház, 1907-ben)
- Gordonka (versek, Bp., 1910)
- Tegnaptól holnapig (versek, Bp., 1920)
- Magyar versek (Bp., 1922)
- Muzsikaszó (Bp., 1925)
- Gyertyaláng (Bp., 1930)
- Válogatott költeményei (Bp., 1937).
Ajánlott még :
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
