Európa szívéből
Kenyér (augusztus) hava 8.-án
1790 Kenyér (augusztus) hava 8.-án született Sződemeteren Kölcsey Ferenc magyar költőnk, politikus nyelvújítónk, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja és a nemzeti Hymnus-unk költője…
KÖLCSEY FERENC SZÜLINAPJÁN – VAJON, HÁNYAN TUDJUK MÉG A „HYMNUS”-T?
SZAVALJUK E NAPON BÜSZKÉN EGYÜTT SZÜLEINKKEL, GYERMEKEINKKEL, UNOKÁINKKAL !
Kerek kétszáz esztendeje… Idén 200 éve íródott a Hymnus !
Az elbizonytalanodóknak ajánlom figyelmébe, hogy még a 200 éves kézirat is hozzáférhető:
Kölcsey Ferenc – kéziratának tanúsága szerint – 1823-ban Januar 22d.-ikén tisztázta le Csekén a Hymnus e kéziratát.
Érdemes hát számot vetnünk!
Mi magyarok…
Kölcsey Ferenc szülinapján elszavaljuk-e büszkén a „Hymnus”-unkat?
Többre hivatott Nemzetünk maradék gyökérzetének ápolásával Magyar Életünk is megtisztulhat… Új Életre kelhet…
Örömünkben-bánatunkban zsolozsmázzuk hát, és szavaljuk mind, családi körben, Otthon!
A globalizmus fertőjétől utólsó való mentsvárainkban…
Mert… Ha mind hisszük, hát Igaz lehet megint, hogy…
Árpád hős magzatjai felvirágozának…
Szebb Jövendőt kíván minden Magyarnak:
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
Kölcsey-t pedig meghamisítani holmi mai „helyesírás”-ért igen illetlen lenne…
Íme hát, ajánlom az eredeti szövegében :
HYMNUS,
A’ MAGYAR NÉP ZIVATAROS SZÁZADAIBÓL.
İsten áldd meg a Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel,
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz reá víg esztendőt,
Megbünhödte már e’ nép
A múltat ‘s jövendőt !
Őseinket felhozád
Kárpát szent bérczére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
‘S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezejin
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszejin
Nektárt csepegtettél.
Zászónk gyakran plántálád
Vad Török sánczára,
‘S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
‘S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló Mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd Töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Oszmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének ?
Hányszor támadt tennfiad
Szép hazám kebledre,
‘S lettél magzatod miatt,
Magzatod hamvedre ?
Azután itt két verszakot megrágott az idő…
Bújt az űldözött ‘s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szertenézett és nem lelé
Honját a hazában.
Hegyre hág és völgybe száll,
Bú ‘s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
‘S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek
S Ah szabadság nem virúl
A holtnak véréböl,
Kínzó rabság könnye húll
Árvánk hő szeméböl.
majd épen fejeződik…
Szánd meg İsten a’ Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kinjának.
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödtte már e’ nép
A’ múltat ’s jövendőt.!
Cseke, 1823 január 22.-én
A Magyar Kultúra Napján – Szavaljuk mind büszkén a ma 200 éves „Hymnus”-t !!
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
