1457 – Hunyadi László kivégzése napján

…és elfogatása nyomán…

Kikelet (március) hava 16.-án történt…

1457-ben történt a gyalázat, Hunyadi László kivégzése.
A trónját féltő, esküszegő király, V. László a Budai Vár piacán lefejeztette Hunyadi János nagyreményű fiát…

Nemzeti festészetünk első nemzetközi elismerését szerezte meg Madarász Viktor ezzel a képével, amikor a Párizsi Szalon 1861-es kiállításán elnyerte a francia állam nagy aranyérmét. Ez a romantikus fűtöttségű, balladás tömörségű történelmi festmény a Hunyadiak családi tragédiájával az 1850-es évek nemzeti gyászát idézi, s a bosszú gondolatát éleszti. A Budai Várkápolnában a nagy Hunyadi János hős fia, László teteme fekszik kiterítve…
A halott lábánál komor, mély fájdalommal anyja, Szilágyi Erzsébet és jegyese, Gara Mária térdel, fehér rózsákat ejtve a tetemre…

De készült e történetből remek opera is !

Hunyadi László (horvátul: Ladislav Hunjadi) mindössze 25 évet élt (1431 – 1457 március 16.). Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fiaként horvát-dalmát bán, temesi főispán volt a magyar történelem regébe illő alakja.

MEGESKÜDT A KIRÁLY HUNYADI LÁSZLÓNAK :
„ESKÜSZÖM AZ ÉGRE, AZ ÉG ISTENÉRE, BÁNTANI NEM FOGLAK.”

1457 március 16.-án a Habsburg V. László király ígérete és esküje ellenére Budán kivégeztette Hunyadi Lászlót, a hős ifjút, akinek homlokán a győzhetetlen Hunyadinak lelke tündökölt. A nemes ifjú horvát-dalmát bán, temesi főispán, a törökverő Hunyadi János kormányzó fia, akinek öccse Hunyadi Mátyás volt.

Petőfi Sándor költeményét idézve emlékezhetünk ma Róla:

A KIRÁLY ESKÜJE
 

Megesküdt a király
Hunyadi Lászlónak:
„Esküszöm az égre,
Az ég istenére,
Bántani nem foglak.”

Készül föl Budára
Jó Hunyadi László.
Ne menj fel, ne menj fel,
Ne légy életeddel
Könnyelműen játszó!
 

Vermed lesz Budavár,
Beleesel, ha mégysz,
Maradj lenn Belgrádban,
Vagy bujdoss hazátlan,
Szép fiatal vitéz.

Kora még tenéked
Sírba fekünnöd le,
Éktelen halotti
Szemfedőt borítni
Ékes szemeidre.

Hazám szép vitéze,
Ne menj föl Budára!
Látod, mi villog ott ?
Nem a te csillagod…
Hóhérbárd sugára !

„Balga aggódástok
Nem ijeszt el engem;
Köszönöm tanácstok,
De reá nem állok,
Megyek, föl kell mennem.

Vén Budavárban van
Ifju menyasszonyom;
Érted száz halálba
Mennék meg sem állva,
Szerelmes angyalom!

De halálrul ottan
Szó sincs, nem is lehet,
Megesküdtél nekem,
Királyom, s én hiszem
Szent esküvésedet.”

Nemes bizalommal
László Budán termett.
Ássák a zsiványok,
Ássátok, ássátok
Alája a vermet!

Menyasszonya keblén
Meg sem pihenhetett,
Szerelme egébül
Mély pokolba szédül :
Tömlöcbe vettetett.

„Miért dobtok engem
Fekete tömlöcbe ?”
– „Mert királyod ellen
Van szándék szivedben;
Hüséged megszegve.”

– „Én királyom ellen !
Én hüséget szegő !
Emelj szót ellenem,
Lelkiisméretem,
Légy bíróm, lépj elő.

Ez hallgat, ez alszik,
Mint csecsemő-gyermek
Anyja lágy ölében,
S engemet, oh szégyen !
Itt bilincsre vernek.

Vegyétek le rólam
Ezt a rozsdás vasat,
S adjátok helyébe
Hazám védelmére
Tündöklő kardomat !”

Beszélhetsz, jó vitéz,
Senki sem hallgat rád,
Tömlöcöd becsukták,
Halld fordulni kulcsát,
Csikorogni a zárt.

Nem sokáig hagyták,
Hogy magát eméssze
Nagy Magyarországnak
Legszebbik virága,
Legnagyobb vitéze.

„Kelj föl, és jöszte ki!”
– „Szabad vagyok tehát?”
– „Szabad lész, oly szabad,
Hogy egy óra alatt
Ott vagy, ahol apád.”

– „Mit ? megöltök engem ?
Apám szent nevére,
Ez őrült merészség !…
Ki sem hallgatva még,
És már elitélve.

Hunyadi Jánosnak
Vagyok én gyermeke;
Velem így tennetek
Nem rettent bennetek
E félisten neve?

De volnék akárki,
Én ártatlan vagyok,
S a király végtére
Esküvel igérte,
Hogy bántani nem fog!

Halld meg, egész világ,
Tehozzád kiáltok:
Igy add rá hitedet,
Ha esküvéseket
Tesznek a királyok!”

Szép vitéz Hunyadit
Föl Szent-György terére
Hurcolták a latrok…
Többet is akartok
Tudni? kifolyt vére!

Háromszor csapott a
Hóhér a fejéhez,
S László vitéz még él,
Él, s halljátok, beszél,
Ekkép szól a néphez:

„Én ártatlan vagyok;
Ha volna is vétkem,
Bünhödtem már érte,
S törvény értelmébe’
Szabad már személyem!”

S föláll László vitéz,
De megbotlik lába,
S estében negyedszer
Sujt hozzá a mester
És fejét levágja!

Lemenőben volt a
Nap, piros volt arca,
Vad haraggal vetett
Végső tekintetet
A véres piacra.

Azért volt a nap oly
Haragos kedvében,
Hogy a nép csak állt ott,
S merőn szájat tátott
Tehetetlenségben.

Mért nem éltem akkor!
Mért nem voltam ottan!
Kiáltottam vón a
Gyáva bámulókra
Veszett fájdalmamban:

„Föl, ha istened van,
Föl magyar nép, és e
Gaz királyt legottan
Fojtsuk az ártatlan
Áldozat vérébe!”

Pest, 1848. május

Petőfi e szívhez szóló költeményét minden magyar családnak illő együtt szavalnia e napon !

Hunyadi László kivégzése nyomán öccsében, a még gyermek Mátyásban remélték a magyarok a leendő királyt, aki I. Mátyás király néven bizony be is váltotta a hozzá fűződő reményeket.

Ajánlott még :

MÁTYÁS NAGY MAGYARORSZÁGA

Mátyás Király Magyarországa valóban „Nagy Magyarország” volt… Bő másfélszerese a Történelmi Magyarországnak, az Ezeréves Magyarországnak … 

Olvasói hozzászólás .

Ne higgy a labancnak soha, igazat nem szólt egy sem száz évek alatt!
Mi csak pusztultunk, míg ezek a senkiháziak rajtunk gyarapodtak.

Joe Sólyom

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...