Kerek 100 esztendeje e napokban olvashatták eleink először …

Felhők

Mint másaink, úgy húznak át az égen
S elmúlnak, mint mi, szépen, csendesen.
A semmiből bukkannak föl fehéren
Vagy komoran s övék a végtelen.
Oly idegenül szállnak, egyesülnek
S oly nyomtalanul tűnnek ők tova
S fölöttük az örök azúr derűnek
Tovább ragyog fölséges mosolya.

Az egyik felhő szelíd, mint a bárány,
Másik sötét, mint bika, egy a vég,
Van, amelyiket átölel szivárvány
S van, mely sívár, mint vén váromladék.
Ó felhők, sokszor elnézem futástok
S ballagástok, távol testvéreim
S amíg ti mentek, én tűnődve állok,
És nem találok ösvényt bánat, átok
És borzalom bús földi térein.

Juhász Gyula, 1925 nyarán

Felhők – Először az Új Idők 1925 Nap (június) hava 14.-ei számában jelent meg.
Utána a Délmagyarország 1925 Föld (szeptember) hava 15.-ei számában.

Majd pedig semelyik válogatott kötetében…

Gyalunk e versét átélni, szavalni és ilyes tikkatag nyarakon, felhő-éhes, zivatar-vágyó holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak illő lelki alap…

Az eredeti defetista : „És nem találok” fordulatot a végső két sorban magam megfordítottam hitesre…
Talán János meg Máté sem mindig szó szerint idézte evangéliumában a Megváltót…

Én keresem az ösvényt bánat, átok
És borzalom bús földi térein.

Ajánlott még :

ARANY NYOMÁBAN

A nagykőrösi magyar éjszakában
Így bandukoltál akkor, mint ma én,
Rossz csillagok jártak szegény hazádra
S te voltál itt a biztos, méla fény. 

TISZA SZÖGÉN – AZ ŐSI SZENT TŰZ !

Nem jártam én soha Dunán túl,
Hol Kupa, Vata elesett,
Hol lankás dombok koronázzák
Az alkonyvéres egeket.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...