Böngészés: A nap költeménye

Szeretnék néha visszajönni még,Ha innen majd a föld alá megyek,Feledni nem könnyű a föld izét,A csillagot fönn és a felleget. Feledni oly nehéz, hogy volt Hazánk,Könnyek vizét és a Tisza vizét,Költők dalát és esték bánatát :Szeretnék néha visszajönni még.

Tavaszon, nyáron, őszön és telen túl,Már mosolyogva nézem az eget,Melyen a régi vészek dühe nem dúlÉs ezer fénye hivón integet. Derűs, szelid és Örök Magyar Ég ez,Nem ér idáig rom és hervadás,Időtlen emlék és jövő remény ez,Fordulj felé csak, csüggedt csillagász ! Lenn kavarog még a por és az átok,Véres.

Éppen szász esztendeje jelent meg… A tápai Krisztus Az ország útján függ s a földre néz,Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen,Amint ballagva munkából megyen.

Ma 100 esztendeje jelent meg először… a Lámpások Emberszemek, ti lángok a sötétben,Kis tolvajlámpák és nagy fároszok,Botorkálva az éjből örök éjbeÉs dalt dúdolva, rátok gondolok.Egy zöldes fényre, amely annyiszor vontBorús mámorba tavasz-esteken,Mint pillangót a tűzbe furcsa hóbort :Lidércem lángja, nem gyúlsz már nekem.És gondolok egy tiszta, kék világra,Mely nefelejcsként mosolygott. .

Ma 100 esztendeje jelent meg először… a Gyászmagyarok Nyugatra ők nem mentek szívesen.Kelet elég bort és rózsát terem.Idegen földön halni nem örömÉs verekedni csak örökösön. Szerették ők a szép szemek tüzét,Mely élet forró fényét hinti szét,Szerették ők a csillogó kupát,Mely vágyat ébreszt és mely álmot ád.