Scroll To Top

Böngészés: A nap költeménye

MÁTYÁS ANYJA SzilágyiÖrzsébetLevelét megirta;SzerelmesKönnyévelAzt is telesirta. FiánakA levél,Prága városába,ÖrömhírtViszen aSzomorú fogságba: „Gyermekem!Ne mozduljPrága városából:Kiveszlek,KiváltlakA nehéz rabságból.

A Magyar Költészet Napján – Weöres Sándor szülinapján…

Nap (június) hava 22.-én… Weöres Sándor Szombathelyen született 1913 június 22.-én. Költőként, íróként, majd műfordítóként is megmutatta, hogy Ő a modern Magyar Irodalom világirodalmi rangú alkotója. A Magyar Költészet Napja‘t az Ő szülinapjához illik igazítanunk !!!(A komcsi-proli fAtilla szülinapja pedig a Magyar Kommunista Költészet Napja !) Weöres Sándor rendkívül széleskörű műveltségét az.

Verecke táján… meg azon is túl – 2025-ben

Nap (június) hava 21.-én jelent meg először a Verecke táján… A szűntelen dúló Etelközi Zűrben forrón együttérzünk az ukrán terror alatt sínylődő magyar testvéreinkkel … Ebben segít ma Gyalunk ékesen szép költeménye… a „Nagy Magyar Magányban”… Ha létezik ma Magyar Ország, ott a Verecke táján-t minden magyar tudja… és a. .

Felhők

Kerek 100 esztendeje e napokban olvashatták eleink először … Felhők Mint másaink, úgy húznak át az égenS elmúlnak, mint mi, szépen, csendesen.A semmiből bukkannak föl fehérenVagy komoran s övék a végtelen.Oly idegenül szállnak, egyesülnekS oly nyomtalanul tűnnek ők tovaS fölöttük az örök azúr derűnekTovább ragyog fölséges mosolya. Az egyik felhő.

Kerek 100 esztendeje olvashatták eleink… SORSOM Magyar vagyok, de nem kiáltom,Mit is keresnék e világon,Ahol nem értik énekem meg.S lennék eltévedt, árva gyermek? Ember vagyok, borús, keresztény,Ki régi eszmék naplementénVárom a fölkelő napot, bárTudom, hogy nékem nem ragyog már. Sorsom – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1925 június 4.-ei számában.

Budda Hite – Gyalu költeményeiben …

Gyalu Budda-költeköréből… pongyolatinkodón Buddha-ciklusából… Elsőnek látott napvilágot : Az örök visszatérés A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt :Nirvána szent köde örök ölébe zár,Nirvána szent köde, mely minden lényre vár,Mely álommá teszi az İdőt és a Tért ! Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,Hol minden változó, örök csak a Mulás,Árnyak, kiket a. .

VÉRMEZŐ

Májusban, fényben, boldog virulásbanOly szépek itt a paloták, a fák,A kis kocsmáknak zöldernyős magánya,A sárga villamos, játszó babák. A katonák, kik új dalt dudorásznak,A munkások, kik fütyörésznek itt,A város és május tündéri nászaS a nap, a nap, mely fénylik és hevit.

Berzsenyi Dániel – A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős Magyar !Nem látod, Árpád vére miként fajul ?Nem látod a bosszús EgeknekOstorait nyomorult Hazádon ? Nyolc századaknak vérzivatarja köztRongált Budának tornyai állanak,Ámbár ezerszer vak tüzedbenVéreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tértErkölcsöd: undok víperafajzatokDúlják fel e várt, melly sok ádázOstromokat mosolyogva nézett.

Kerek 100 esztendeje kerekedett – Az örök ballada

Szelek (április) hava 26.-án … ezen a napon olvashatták először eleink… Az örök ballada‘t Az örök ballada Mikor Koppányt, az utolsót,Vitték büszke Esztergomba,Halottan is kimagaslottS fölnézett a Csillagokra. Sírt a Föld, amerre mentek,Sírt az Ég, amerre jártak,Virágai, CsillagaiHervadoztak Ősi Nyárnak.

Wass Albert: Nagypénteki sirató – Ungvár hangján

A Húsvét a Magyarnak immár 105 éve nem csak Húsvét, de a Magyar Föltámadás ígérete is. Húsvétkor a Magyar háromszor tagadja meg a Gonoszt : Tria Non !!! Ha az antikrisztus vadul kapar is a magyar földekért… Magyarország a Magyaroké !!! Adjuk át magunkat a Húsvét Áhitatának ! Illő módon… Magyarul !.

Éppen száz esztendeje olvashatták eleink először… Azt álmodtam, hogy mind kihalt a FöldrőlAz ember és a Föld csak élt tovább.Tavasszal kicsíráztak a göröngyökÉs kivirítottak a violák.A madarak vígabban énekeltekÉs gondtalanul járt a szende őz,A gólyák télre ismét útra keltekÉs százszor szebben múlt a csendes ősz.A börtönök küszöbét dudva verte.Kivirágzottak az. .

Meghalt a Nap

Kerek 100 esztendeje… E napon olvashatták eleink először… Meghalt a Nap Meghalt a Nap. Bíborló glóriájátA szürke árnyak tépdesik sután,A nagy mezők most rágondolnak árván.Nincs este még és már nincs délután.