A migránsvédők a végsőkig elmennek – interjú Katona Nasrinnal

Dzsihadista honfoglalók tombolnak Európában…
Mi meg nézünk bután, értetlenül…
A szavukat sem értjük…

A migráció veszélyeivel kapcsolatban a nemzetközi és a hazai mainstream (fősodratú Sz.) liberális sajtó évek óta elkendőzi a tényeket. A véleményvezérek nevetve legyintenek a Soros-tervre. Miközben szervezett bűnözői csoportok irányítják az embercsempészetet, gyakran civil szervezeteket felhasználva.

Katona Nasrin kül- és biztonságpolitikai elemző, orientalista, kandidátus. Egyetemista kora óta tolmácsol perzsa (iráni fárszi és afgán dari), török, azeri, kurd, pastu és urdu nyelven, korábban orosz, az utóbbi évtizedekben angol nyelvpárral is. Többször felhívta a figyelmet nyilatkozataiban, hogy a menekültügyi eljárásokban dolgozó tolmácsok nyelvtudása, képzettsége, függetlensége sok esetben megkérdőjelezhető. Néhány hete Eörsi Mátyás volt SZDSZ-es, jelenlegi DK-s politikus számonkérte rajta, hogy miért tesz a menekültügyben tevékenykedő hazai jogvédő szervezetekre nézve kellemetlen kijelentéseket. Az elemző asszony ugyanis úgy fogalmazott az EchoTV-nek adott interjújában: „Az ilyen jogvédőknek nem is Orbán Viktor úr, nem is a magyar állam vagy Juncker úr, hanem az igazi menekültek az ellenségei, mert egyrészt velük kapcsolatban nem lehet üzletelni, másrészt zsarolni az államot.”

– Miért támadja önt Eörsi Mátyás? Ismerik egymást személyesen? 

– Afganisztánban voltunk választási megfigyelők 2010-ben, onnan ismerjük egymást. Eörsi egy az USAID által finanszírozott entitás megfigyelője volt, én pedig az Európai Unióé. Rá volt szorulva a segítségemre, de ez még nem alap arra, hogy kioktasson. Amit mondtam, azt jelenti, hogy a jogvédők az igazi afgán menekültektől veszik el a lehetőséget, amikor méltatlanokat, kósza szerencsét próbálókat, dzsihadistákat, a pakisztáni ISI-hoz (titkosszolgálat) tartozó operatív személyeket támogatnak, iráni iszlám gárdistákat afgán menekültként regisztráltatnak. Elsősorban a tényleges menekülteknek okoznak kárt.

– Ön az egyetlen okleveles pastutolmács az országban. Hol szerezte a végzettségét?

– Nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem Afganisztán szakiránnyal, ehhez kellett pastutolmácsvizsgát tenni, az orosszal nyelvpárban.

– A tolmácsolás pontossága mindig kulcskérdés, különösen igaz ez az úgynevezett ritka nyelvek esetében. Mennyire képzettek azok a fordítók, akik a menekültügyi eljárásokban dolgoznak?

– Afgán területen afgánok, arab területen arabok dolgoznak. Vannak köztük olyanok, akik hazánkban tanultak, diplomát szereztek, de van egy olyan afgán hölgy, akinek erősen vitatható az élettörténete és a képzettsége, s nagyon komoly befolyást szerzett a tolmácsolásban is. Afganisztán sem az erdő közepe, az iskolai dokumentációt nem pusztította el a háború. Lekövethető, hogy amire ez a hölgy hivatkozik, az nem igaz, a végzettségét egyébként a Magyar Idők elleni sajtóperben sem tudta hitelt érdemlően igazolni. Ugyanő tolmácsolt egyébként a Kecskeméti Törvényszéken a parndorfi halálkamion elsőrendű vádlottjának, aki nem értette a beszédét. Azt mondta a vádlott: „Nem árultalak el, hogy te szakképzetlen vagy, nem tudsz jól pastuul, nem ez az anyanyelved, akkor miért mondtad a magyar titkosszolgálatnak, hogy én pakisztáni vagyok?” Erre a nő a titkosszolgálati kapcsolataival megfenyegette az illetőt, aki felállt és tört magyarsággal azt mondta, hogy nem fogadja el a tolmácsot, aki anyanyelvét és végzettségét illetően hazudik. Ez a Hír TV június 21-i híradójában hallható.

– Jól értem, hogy a tolmácsok között nemigen van magyar származású, ritka nyelvek szakon végzett szakember? 

– Tűzzel-vassal irtják őket. Az arab nyelv – amely sokkal szélesebb reláció, mint a pastu vagy a dari – területén összesen nyolc tolmácsunk és hat szakfordítónk van, de egyre kevesebb munkát kapnak. Ez áll a röszkei ügy szakemberére is, aki a kerítéstámadók perében fordított. Ő egy magyar, diplomás arabista, negyven évig semmi kifogás nem volt a munkájával kapcsolatban. Ebben az ügyben a VI. r. vádlott beadványok tucatjaiban leírta: látta ugyan, hogy mások kövekkel, palackokkal dobálták a rendőröket, de ő nem dobált. Közben a Helsinki Bizottság elvállalta ennek az embernek a jogi képviseletét, aki onnantól így vallott: ő mindig is azt írta, hogy a tömeg teljesen békés volt, nem dobálták a rendőröket, hanem azok nyitották ki a kaput. Ha más szerepel valamelyik beadványában, azt csakis a „hazug fordító” találta ki. Amikor mindenki látta a tévéfelvételeken, hogy valójában mi történt.

– Az arab nyelvnek rengeteg, de a pastunak is két nagy nyelvjárása van, a nyelvhasználat pontosan elárulja a származást. Nincs nemzetbiztonsági kockázata annak, ha külföldi származású, muszlim tolmácsok – kontroll nélkül – dolgoznak ezeken az ügyeken?

– Dehogy nincs. Az arab nyelvről közismert, hogy ahány ország, annyi nyelvjárás, így nagyon nagy a tolmácsok felelőssége. Mert a marokkói vagy az egyiptomi csavargóról pontosan tudják, hogy nem a háború sújtotta Szíriából jön. Korábban, a Szaddám-rezsim megdöntéséig, 2003-ig Irak az ENSZ visszairányítási tilalma alatt állt. Akkor pedig minden arab országból Európába érkező szerencsét próbáló irakinak mondta magát, ezzel több arab tolmács üzletelt. Az itteni afgán közösség információi szerint ugyanígy üzletelnek az afgán tolmácsok is. Van köztük természetesen becsületesebb, de az is megfélemlített, nem meri leleplezni a hangadók üzelmeit, hogy ki az afgán, az iráni, a pakisztáni.

– Pénzért úgy fordítanak, hogy az a migráns számára előnyös legyen?

– Az afgán közösségben az a szóbeszéd járja: vagy pénzért, vagy szimpátiából. Mondok egy másik ügyet. Bejárta a magyar liberális médiát egy szerencsétlen iráni–afgán család szívszorító története. A família tagjai a röszkei tranzitzónában sínylődtek. A történet úgy szólt, hogy a nőt megerőszakolták és teherbe ejtették a tálibok, megsebesítették az arcát, ez a heg látható rajta. Ezután szerencsétlen leányanyaként Iránba menekült, ott megismerkedett a párjával, aki iráni, közös gyermekeik születtek, de a férfit politikai nézetei miatt ott üldözik. Még mielőtt elsírom magam, elmondanám, hogy a síita iszlámban létezik a szíghe, az időszakos, határidőre kötött házasság intézménye. A vallási képmutatás legalizálja a prostitúciót. A molla előtt egy pásztorórára „házassági” szerződést kötnek. Ezáltal a férfi vállalja a felelősséget, ha gyermek születne ebből a kapcsolatból. Ezek a nők nyilvántartott, általában bordélyokban dolgozó, adózó irániak. Tudni kell, hogy a cédákat a középkorban is megbélyegezték, a vállra sütötték a billogot, de iszlám környezetben, ahol tetőtől talpig fel van öltöztetve a nő, ott az arcra nyomják. Azt billogozzák meg, aki vét a céh szabályai ellen vagy bűncselekményt követett el ügyfele sérelmére. Hogy még illegálisan se tudja soha többé ezt a tevékenységet végezni. Ilyen billog volt a migráns nő arcán. Egyértelműen irániak voltak, ennek ellenére a Helsinki Bizottság űzte-hajtotta a magyar államot, így követték el az érzelmi és politikai zsarolást. A férfi külföldi társszakhatóságok jelzése szerint iráni iszlám gárdista volt, tehát egy terrortámogató szervezet tagja.

– Ön szerint mennyi kétes személyazonosságú ember jutott át a magyar határon? 

– Rengeteg. 2015 nyarán, a migrációs krízis idején magam is jártam a budapesti pályaudvarokat, sokakkal beszéltem. A pakisztániak egyforma ruhával, cipővel, hátizsákkal egyszerre „kistafírozott”, 20–25 év közötti, csak pandzsábi vagy urdu nyelven beszélő sportos fiatalemberek voltak, akik húszas egységekben, zárt alakzatban mozogtak, helyezkedtek el. Mindnyájan a pandzsábi „katonai háromszögből”, Ravalpindi, Csakvál, Szargodha, Attock laktanyavárosaiból, vagy Gudzsranvála medreszekomplexumaiból érkeztek. Minden csoporttal volt egy angolul beszélő idősebb férfi, nyilvánvalóan az egység parancsnoka. Láttam magukat afganisztáni síita hazarának mondó, perzsa nyelven beszélő, vágott szemű, katonás férfiakat is, akik azonban a Köztársaság téren nem síita, hanem szunnita módon imádkoztak, tehát irániak voltak Meshed környékéről.

– A Migration Aid egyik vezetője, Aida el-Seaghi tolmácsnak jelentkezett a Debreceni Törvényszéken, bár betöltött tisztségét nem verte nagy dobra. A hírek szerint a törvényszék arra hivatkozott, hogy a debreceni menekülttábor bezárásával kevesebb a munka, és nem vette fel a listájára. Már nem tolmácsol?

– Aida a Debreceni Törvényszékre adott be tolmácspályázatot, ott kapta a választ, hogy a debreceni menekülttábor bezárásával kevesebb lett a munka. De még mindig rajta van a menekültügyi tolmácslistán, ahonnan tíz szakembert vettek le különböző okok miatt, meggyőződésem szerint többüket a Helsinki Bizottság követelésére. Volt, aki az éjszaka közepén a fővárosból nem tudott azonnal lejutni Szegedre. Azt írták róla a budapesti központban, hogy nem megbízható, nem lehet a munkájára számítani, amikor kell.

– Hogyan lehetne rendet tenni a migránsok ügyeinek intézésében?

– Létre kellene hozni egy tolmácskamarát, amely személyeket tart nyilván, nem cégeket. Bizonyos magyar tolmácsszervezetek a Helsinki Bizottság befolyása alatt állnak, pont az úgynevezett kényes területeken, a ritka és a hiánynyelvek kategóriában akarnak hígítani. Ez abszolút elfogadhatatlan. Korábban volt igazságügyi tolmácslista és hatósági tolmácsigazolvány is, ezt azonban eltörölték, az erjedés a 90-es években indult. Az azóta bűnpártolás miatt megszüntetett Ill Márton-féle Magyar Emberi Jogvédő Központ (Mejok) meg a szintén kétes Cordelia pszichiátriai alapítvány 1995-ben kezdte a tevékenységét, amikor Kuncze Gábor belügyminiszter és Világosi Gábor, a helyettese engedte be őket a Magyar Helsinki Bizottsággal egyetemben a táborokba, s megkezdték bomlasztó tevékenységüket. Az a baj, hogy a tolmácsokat a menekültügynél nem olyan szakemberek tartják számon, akik értenek a nemzetközi kapcsolatokhoz, hanem gazdasági ügyintézők. Egyetlen szempont van, hogy a tolmácsok olcsók legyenek, s ki van adva, hogy olcsósági sorrendben kell őket hívni. Egyébként bárki felveheti a fordítói vagy a tolmács tevékenységi kört a cégébe, senki sem kér ehhez dokumentumokat. A vállalatokat nem vetik alá nemzetbiztonsági ellenőrzésnek.

– A radikális iszlám mennyire van jelen Magyarországon?

– A radikális iszlám mozgatja a szálakat. Az embercsempészek nekik dolgoznak. Nagy esély van rá, hogy pakisztáni ISI-operátorok, iráni iszlám gárdisták és különböző dzsihadista tanzimok képviselői nyertek befogadást afgán menekültek vagy szíriai háborús oltalmazottak gyanánt. A szírek is érdekesek. A röszkei Ahmed H. ellen terrorcselekmény a vád. Ő a Tabligh Dzsamaat dzsihadista szervezet pakisztáni táborában kapott fegyveres kiképzést, nehézfegyverek használatára is. A Csongrád Megyei Főügyészség szerint és a telefonjában talált képek tanúsága szerint. Erről az első tárgyalási napot követően az Index.hu is írt. Nem igaz tehát, amit liberális orgánumok állítanak, hogy a Tabligh Dzsamaat egy ártatlan hittérítő szervezet. Katonai táborai vannak a pakisztáni Kasmírban. A 80-as években a szovjetek ellen harcoló afgán mudzsahidokat képezték ki ott, a 90-es években a tálibokat meg egyéb radikális dzsihadista szervezetek tagjait. Az al-Káida, majd az Iszlám Állam tagjait szintén ott képezték ki. Ahmed H.-t is, hogy – külföldi szakhatóságok jelzése szerint – Szíriában az ISIS oldalán harcoljon, majd tesztelje a schengeni külső határokat, végül pedig – ha nem tartóztatják le Győrnél, zsebében számos euró-pai útlevéllel – a párizsi csoporthoz kellett volna csatlakoznia, hogy ott robbantásokat hajtson végre. Adatok vannak rá, hogy Budapesten, a Keletinél többször találkozott Abdeslammal, a párizsi robbantóval. A László Petrával konfliktusba került szíriai edző a korábbi nevén Dzsabhat an-Nuszra, újabb nevén Ahrar as-Sám szervezet tagja, ez a szíriai al-Káida. László Petra ügye lezárult, de a Helsinki Bizottság nem hagyja annyiban, nemzetközi fórum elé akarja vinni. Egy magyar állampolgár ellenében, akit megbüntetni a mi feladatunk, nem a nemzetközi fórumoké.

– Pedig a mainstream (fősodratú Sz.) sajtó jelentős része békés muszlimokról ír, akiknek minden törekvése, hogy integrálódjanak. 

– Az én történelmi tapasztalatom az, hogy voltak ilyen muszlimok Afganisztánban. De pont az iszlamistákat fegyverezték fel a pakisztáni hatóságok szaúdi pénzen, és őket támogatta Irán, hogy a szovjet csapatkivonulást követően megdöntsék az akkori afgán szekuláris rezsimet. Ennek menekültjei nem kellettek a fentiekben említett magyarországi „jogvédőknek”. Majd a dzsihadisták szétszéledtek Afganisztánból, hogy a szekularistákat kiirtsák az egész régióban. A liberálisok által feltüzelt dzsihadisták miatt korábban szekuláris, biztonságos országok terrortanyákká váltak.

– Európának merre vezet az útja? Munkát kereső menekültek jönnek ide, vagy honfoglalók? 

– Honfoglalók. Az Európába történő fokozatos beszivárgás terve két évtizede olvasható dzsihadista oldalakon, ez reális veszély.

– Szabad-e nekünk a kerítést lebontani?

– Nem szabad. Egyre több ország fog követni bennünket.

Borítófotó: Kőhalmi Péter

Megjelent a Figyelő 2017/45. lapszámában.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...