Scroll To Top

A hazugság az hazugság.
Akkor is ha hangosabban mondják, akkor is, ha többször mondják, akkor is, ha többen mondják.
Akkor is, ha hatalmi szóval mondják, vagy ha tudományos köntösbe öltöztetik.
Ez utóbbi (kettő) a propagandisztikus hazugság ! (Sz.)

Elmaradt felelőségrevonás

Több, mint két évtized után sem történt meg a háborús és népellenes bűnösök felelőségrevonása. Ezen töpreng a magyar társadalom jobb rétegének apraja nagyja. Pedig a válasz nagyon egyszerű! A válaszért vissza kell mennünk 1956 szabadságharcára és forradalmára. A dolgokat leegyszerűsítve, ez történt:

Még ma is tisztázatlan körülmények hatására a diákok tüntetése fegyveres felkelésbe folytatódott. Nyugodtan állíthatjuk, a nemzet döntő többsége a forradalom mellé állt. Még a hadsereg is vagy részt vett a harcokban a felkelők oldalán vagy egyszerűen felbomlott, szétesett.

A nyugati rádiók vagy szimpátiával kezelték a felkelést vagy segítséget ígérvén, kitartásra buzdították a harcosokat.
Azonban senki sem tudott Anglia, Izrael és Franciaország titkos előkészületeiről a Szuezi csatorna „vissza hódítására”.

Az izraeli miniszerelnök, Ben Gurion (balra), Konrad Adenauer német kancellár (jobbra)

Az akkori hírek szerint, decemberre tervezték, majd A MAGYAR FORRADALOM HATÁSÁRA ELŐREHOZTÁK november végére. Végülis azonnali beavatkozás mellett döntöttek. Úgy vélték, könnyű lesz a zavarosban halászni, amig Hruscsovék a magyarokkal bajlódtak. Az alig átlátható helyzetet illusztrálja a földközitengeri USA flotta parancsnokának kérdése, amikor készenléti parancsot kapott:
„Ki az ellenség?”

Eisenhower pedig sietve biztosította Hruscsovékat, hogy esze ágában sincs kiállni a magyarok mellett, így csinálhatnak velünk, amit akarnak, neki van elég baja a szövetségeseivel.


A SZUEZI VÁLSÁG
(1956. október 29. – november 7.)

A szabadságharc véres, kíméletlen letörése után, 56 magyarsága megértette, nem számíthat nyugati támogatásra, mert teljesen odadobták a Szovjet kényére, kedvére. Ilyenformán érthetően, a magyarság belátta reménytelen helyzetét és szégyenkezve ugyan, de kezdett belépni a kommunista pártba. Néhány év alatt a pártnak kb. nyolcszázezer (800 000) tagja lett. Ezt legkevesebb néggyel kell megszoroznunk, hogy lássuk a befolyásuk alá került magyarság létszámát, azaz kb 3-4 millió embert. Ezek legnagyobb része mindent elkövetett, hogy maga, családja, barátai részére minél jobb életet biztosítson. Ennek persze nagy ára volt. Besúgni, feljelenteni, alázatoskodni kellett a jó káderek felé. Bizonyítani kellett az odavetett kedvezményekért vagy a puszta létért. Aki a tisztességes életmódot vállalta, szenvedett, de nemcsak ő, a családja is. Sokan vállalták az egyenes utat, ezért minden téren hátrányt szenvedtek, családjukkal együtt.A kényszer vagy mai divatos szóval „megélhetési” opportunisták, hamar beletanultak a húsosfazék használatába. Házat, lakást, Trabantot szerezhettek az aránylag jó állások mellé, gyermekeik előtt szabad volt az út az egyetemek felé, akár volt eszük, akár „szocialista segítségre” szorultak. A dacolók csak akkor jutottak be az orvosi, műszaki azaz az észt kívánó egyetemekre, ha jelesen értek és a szüleik „megtűrhetők” voltak.

Negyven év alatt az iskolák kiölték a hazaszeretetet a diákokból. A szülők, nagyszülők még a gulyáskommunizmus idejében sem merték elmondani az igazságot. Még a százezernyi kényszerített besúgót is más besúgókkal figyeltették. Így mindenki félelemben élt.

A közelgő változásról már régebben tudtak a felső vezetők. Így történhetett meg a privatizálás előkészítése az „okosok” által. Nálunk az Egyesült Izzó, azaz a Tungsram eladásával kezdődött a nagy meggazdagodási, azaz szabadrablási folyamat. Miután már a tisztességet, erkölcsöt, közösségi felelőséget régen kiirtották az emberek lelkéből, minden lelkiismeretfurdalás nélkül adtak alkalmat a vezetőknek a vállalatuk zártkörű, fillérekért történő megvásárlására, majd búsás haszonnal a továbbadásra, külföldi nagytőke kezére játszására. A munkásokat teljesen kizárták ebből a „törvényes” folyamatból. Rövid néhány év alatt kialakult az új, zártkörű tőkés osztály. Előrelátólag az alacsonyabb vezetőknek is adtak még alkalmat a meggazdagodásra. Például az olajszőkítésben is igen sok, ma is aktív politikus vett részt. Azok, akik fizikai vagy megélhetési kényszerből léptek be a pártba vagy a KISZ-be a „rendszerváltás” után azonnal, vagy folyamatos fejlődés képen nemzeti oldalra tértek, állandó zsarolásnak vannak kitéve. Ez még rosszabb lenne, ha a titkosított adatokat nyilvánosságra hoznák. Attól tartok, kevés mai politikus maradna a porondon. Úgy vélem, ez az oka a Fidesz állásfoglalásának. Igazuk is lehet, ha nem hozzák nyilvánosságra a kommunista ÁVÓ és utódaik teljes irattárát. Miért bűnhődjenek a zsaroltak, kényszerítettek, amikor a valódi bűnösek, gyilkosok vidáman lébecolnak és ágyban, párnák között lehelik ki bűnös lelküket?

Addig is, kiemelt nyugdíjból élnek, mint Marci Hevesen. Ennek legszebb példája Péter Gábor, a „körmös” Bauer Miklós és Biszku Béla. Az útóbbi belügyminiszter elvtárs pere az igazi nagy parádé. Valószínűleg addig húzzák, halasztják felebezik perét, amig szépen elszenderűl és a kommunista menyországba viszik az őt békében megelőző pribékek.

Ha ezek a főbűnösök, akik önként és boldogan vállalkoztak gyilkos munkájukra , szabadon élhetnek a nyakunkon és pénzünkön, hagyjuk már békén azokat, akik nem önként kerültek ilyen megalázó helyzetbe és tevékenységük nem járt halállal vagy más súlyos büntetéssel.

Vegyük már egyszer tudomásul, hogy a „vértelen” hatalomátadás egyik ára a bűnös kommunista vezetők teljes érinthetetlensége volt. Ez a Máltai Kiegyezés egyik feltétele és nem a „nemlétező” Rózsadombi Paktumé. Persze erről a tényről még beszélni sem szabad.

Magyaródy Szabolcs
(Amerika)

Ajánlott olvasmány még:

’56 – a (Szuezért) cserben hagyott forradalom
’56 – a (Szuezért) cserben hagyott forradalom
Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.

A szerzőről

Magyaródy Szabolcs

Kalendárium

Kalendárium

Ady szavaival élünk és túlélünk :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)