Isten hat napon keresztül munkálkodik, a hetedik nap megpihen! Isten elsősorban nem csevegni akar velünk egy kávé mellett! Ő velünk, általunk akarja a világot tovább teremteni. Az emberi nagyságunkat az adja, hogy Teremtő Istenünk társai lehetünk e csodálatos munkában, mely végén biztos, hogy örömteli lesz majd megpihenni.
Egy történettel próbálom megvilágítani ezt a gondolatot: A teológiáról haza engedtek Csíkszeredába a nyári vakációra. A kora reggeli mise után bementem nagyszüleimhez. Nagymamám örömmel fogadott, mindjárt reggelihez invitált. Megkérdeztem, hogy hol van nagytata.
– A csűr hátánál kaszál a harmaton, válaszolt nagymama.
– Reggeli előtt felkeresem, – mondtam – és azzal indultam is.
Nagytatám a reggeli fényben nekem háttal állva vágta a rendet. Szó nélkül én is vettem egy kaszát és beálltam mögéje a sarjuba. Hamar észrevett, megölelt, mindjárt abba akarta hagyni a munkát, de biztattam, hogy ezt a kb. egy órára való munkát segítek, fejezzük be! Jó volt kaszálni nagyapámmal, befejezni a kaszálást és utána elpalni a rendet. Majd fáradtan jó volt leülni a reggeli mellé! Most is látom ragyogó arcát, csillogó szemét, ahogy büszke örömmel rám néz, hogy a reggeli előtt a pohár pálinkát elkoccintsuk. Láttam rajta, hogy jól esett a segítség, öröm volt számára, hogy a munka el van végezve, és hogy már szárad a rend! Így a reggeli sokkal finomabb volt és a beszélgetés köztünk egy életre szólt!
Férfiak vagyunk, az imádságban ne nyűgös gyerekként próbáljuk magunkra irányítani Isten figyelmét, hanem alázattal álljunk be mögéje a gondviselő jóság által diktált munkába. Az aratnivaló sok, a munkás kevés! Isten ma is munkásokat keres a szőlőben. Gyöngeségünk tudatában vállaljunk a mindennapi feladataink mellett Isten nevében jó szolgálatot, és szorgalmunkat látva, csodákkal mellénk áll Teremtőn, rá mindig számíthatunk.
Szeretettel,
Csaba t.

2025. január 24
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...