Miért csömörlöttem meg a tanári munkától?

Tisztelt Lázár János Miniszter Úr!

Tegnap csodálattal hallgattam (néztem) rövid észrevételét a harmatgyenge érettségi eredményekkel kapcsolatban és végre felfedeztem egy új elemet miszerint hiába a pedagógusok életpályamodellje, fizetésemelése, ha nagy részük gyenge tudású, hitvány órát tart, ha egyáltalán bemegy a tanterembe. Mellékelt írásaimmal igyekeztem megvilágítani azt a lepusztulási folyamatot, ami az elmúlt egy-két évtizedben a tanári szakmát jellemezte és ma is jellemzi.

Tisztelettel: Dr. Somorjai Ferenc tanár, útikönyvíró

MIÉRT CSÖMÖRLÖTTEM MEG A TANÁRI MUNKÁTÓL?

Mert a közelmúltban bevezetésre került pedagógus életpályamodell undorító tolakodást, könyökölést váltott ki a tanárok körében. Már korábbi, több évtizedes tanári pályafutásom alatt hozzászoktam, hogy elsősorban protekcióval: családi, baráti, rokoni, szexuális kapcsolattal és párttagsággal lehetett jobb helyekre bekerülni, főállásban oktatni. Hogy fáradságos munkával, nagy felelősséggel, legfeljebb 100 forint órabérért írt útikönyveimből, tankönyveimből, jegyzeteimből szemléltetőanyaggal nem rendelkező, óráról órára készülgető, óráikon olvasgató pedagógusok dolgoztak hússzoros órabérért. Ha nem akartak szégyenkezni, kiselőadásokat tartattak a hallgatókkal, amit beszámoló követett. Oktatási módszerüket forradalmasította a videózás, amikor már az óra jelentős részét végigbóbiskolhatták, vagy a tantermet elhagyva egyéb ügyeiket intézhették. Tehették, mert a baráti alapon verbuválódott, kirándulgató, síelő, bulizó tantestületekben elhalványult a jövő generációért érzett felelősség, amire még a két évtizede megszűnt szakfelügyelet is rájátszott. Újabb lökést adott a pedagógusi érvényesülésnek az internet megjelenése, miáltal már bárki tarthat órát, mindenféle tudás és tananyag nélkül, csak a gép kezeléséhez kell értenie. Már nem ad le anyagot, csak hallgatóival rákerestet a megfelelő témákra, aztán írásban számoltat be, hogy biccenteni, vagy csóválnia se kelljen a válaszokra. Közben egyre jobban elszaporodott a papírmunka: a pályázatok, modulok, kompetenciák és mesterkélt értékelőlapok bevezetésével (ahová link számokat írunk be) szinte áttekinthetetlenné vált a tanár munkája, energiájának nagy részét nem a diák, hanem a bürokrácia emészti fel. Mázsaszámra megy a papír-gyártás, mintha üzemben dolgoznánk, pedig a fénymásoló elterjedése előtt is volt élet és legalább annyit tudtak a hallgatók. Erre a „magas színvonalra” jött a jó fizetéssel kecsegtető pedagógusi életpályamodell, a kampányszerű portfoliógyártás, ami újabb pótcselekvéssel igyekszik helyettesíteni a lényeget: hogy a tanár mit tud, hogy milyen órát tart, ha egyáltalán megtartja, meg hogy valójában mit tudnak a diákok. Ahelyett, hogy visszaállították volna a szakfelügyeletet, amikor tapasztalt szakember néhány óra alatt meggyőződhetett az oktatás színvonaláról, egyben segítséget nyújthatott a tapasztalatlan pedagógusnak. A vázolt előzményeken felbátorodva egyre jobban erőre kaptak a protekciózó, pénzért mindent elvállaló, mindenhez értő, könyökölő pedagógusok, akik aránytévesztő tolakodásukkal, disztingválatlan magatartásukkal szinte elviselhetetlen jelenségei tantestületüknek.

Dr. Somorjai Ferenc

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.